Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

196 Csődtörvény 28. §. A csődtörvény 28. §-ának 1. pontja szerint megtámadott ügylet létrejöttének időpontjául nem az okirat keltezése, hanem a gyámhatóság jóváhagyásának napja számitandó. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokai alapján annál inkább helybenhagyatik, mert a csatolt gyárahatósági iratok között fekvő és Bácsbodrog vármegye árvaszékéhez beadott kérvényből az is kitűnik, hogy K. M. felsőszentiványi lakos 1898. évi november hó 8. napján a kiskorúak részére történt ajándékozást a nevezett kiskorúak nevében elfogadni jogosítva nem volt, hanem az A) alatti szerződés megkötése alkalmával a nevezett kiskorúakat csak a gyámhatóság utólagos jóváhagyásának reményében képviselte, mert e szerint az A) alatti okiratban foglalt ajándékozás a gyámhatóság jóváhagyása előtt létrejöttnek már ebből az okból sem tekinthető, és végül, mert különben is az 1877: ZíX. t.-cz. 113. §-ának 7. pontja szerint olyan esetben, a mikor a gyám, vagy gondnok a gyámolt vagy gondnokolt részére ingatlant szerez, köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni. (1905 október 18. 1769/1905.) A csődtörvény 28. §. 1. pontjára alapitott megtámadásnál a támadó tömeggondnok tartozik bizonyítani azt, hogy az ügylet akár teljesen, akár részben szinleges visszteher mellett történt. A m. kir. Curia: A Gs. T. 28. §-ának 1. pontjára alapitott megtámadásnál a támadó csődtömeggondnok tartozik bizonyítani azt, hogy az ügylet akár teljesen, akár részben szinleges visszteher mellett köttetett. A fenforgó esetben tehát, midőn az eladókat terhelt adósságok átvállalásában jelentkező ellenszolgáltatást visszterhes szolgáltatásnak maga a felperes is elismeri, azt kellett volna neki bizonyítani, hogy az átvállalt tehertételek összegét a vett ingatlanok értéke meghaladja és igy tekintettel arra, hogy az I. rendű alperesnek az eladók ellen fönnálló követelése a vételárba beszámíttatott, a közadós e jogcselekménye által a csődhitelezők megkárosodnak. Felperes azonban ezt az ügydöntő körülményt bebizonyítani egyáltalában meg sem kísérletté és igy az I. rendű alperesnek arra a tényre alapitott védekezésével szemben, hogy a vétel tárgyát tevő és időközben elárverezett ingatlanokból csak 16,392 K 19 fillér folyt be, bizonyittatlanul maradt az a kérdés is, hogy a vett ingatlanok értéke az I. rendű alperes által átvállalt 12,720 frtnyi (25,440 koronányi) tehertételek összegét, melyekből pedig a per vitatlan adatai szerint 10,300 frt (20,600 K) a megtámadhatatlan jelzálogi tehertételekre esik, meghaladja. Az A. alatt csatolt vételi szerződés szerint a vevő I. rendű alperes a kikötött 15,000 frt vételárat részint a közadóst és nejét,