Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

182 Csődtörvény 27. §. ban kifejezetten beismerte — saját üzleti czéljaira visszafizetési kötelezettség terhével és kamatfizetés kikötés mellett fölhasználhatta — és bár ily körülmények között az az 1500 frtnyi óvadék, melynek ily összegben és ily rendeltetéssel a közadós részére történt átad asa az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint kétségtelen, az alperes részéről visszakövetelési igény (csődtörvény 42. és következő §-ai) tárgyát nem is képezhette volna, hanem alperes, amennyiben eme követelésére nézve a csődnyitás előtt ki nem elégittetik, igényét csak mint csődhitelező érvényesíthette volna és ennek következtében az alperes eme követelésére teljesített fizetések, amelyek az e részben nem vitás tényállás szerint a közadós üzleti bevételeiből, tehát a hitelezőinek kielégítésére szolgáló vagyonából teljesíttettek, abban az esetben, ha a csődtörvény 27. §-a 2. vagy 3. pontjának összes előfeltételei fenforognának, sikeresen volnának megtámadhatók: ezeknek az előfeltételeknek a fenforgása jelen esetben nem bizonyittatott. Arra nézve ugyanis, hogy a közadós akkor, mikor alperes a szóban forgó összegre nézve magát az üzleti bevételekből kielégítette, fizetéseit már megszüntette, s hogy erről az alperesnek akkor tudomása volt, felperes semmi elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott, mivel egymagában az a körülmény: hogy a közadós ellen a C) alatti szerint egy lejárt váltó alapján sommás marasztaló végzés hozatott, a fizetések megszüntetését még nem bizonyítja, — azt pedig, hogy a közadós az emiitett időben magát már fizetésképtelennek nyilvánította és hitelezőivel leengedésre czélzó egyezségi alkudozásokat folytatott, felperes szintén nem bizonyította, mivel a kihallgatott tanuk erről tudomással nem bírnak, az alperesnek e tekintetben kínált tagadó főeskü pedig, minthogy az nem vonatkozik az alperes tényére, bizonyítékul nem alkalmazható, ezek szerint tehát a csődtörvény 27. §-a 2. pontjának esete ezúttal fenn nem forog. De nem forog fenn a 27. §. 3. pontjának esete sem, mert bár a megtámadott kielégítés a csődnyitást megelőző 15 napon belül eszközöltetett: a R.-féle gőzfavágótelepen folytatott üzletnek 1894. évi márczius végén történt feloszlatása következtében alperes, amint ezt az alsóbiróságok helyesen kifejtették, az említett telepen teljesített, de 1894. évi márczius végén megszűnt üzletvezetői működésének biztosítására szolgált, e működés megszűntével tehát neki visszaadandó óvadékát, minthogy azt a közadósnak semmiféle ellenkövetelése nem terhelte, akkor már jogosan követelhette vissza, annak 1894. évi márczius hó végén történt kielégítése tehát nem képezett oly kielégítést, amelyhez alperesnek akkor még nem lett volna joga. (1901 január 11-én 4203/1900. sz. a.)