Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

164 Csődtörvény 27. §. tekintve, hogy a kir. Guriának fentérintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztositási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesittetvén, jogilag az ő cselekvényeinek tekintendők, miből következik, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztositás is megtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá esik az oly biztositássa], amelyet a közadós maga adott; tekintve, hogy épen ugy, amint a végrehajtás utján szerzett zálogjognál, az adósnak jogcselekvényét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesiti, a zálogjog előjegyzése utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a telekkönyvi hatóságnak eljárása helyettesiti; tekintve, hogy az előjegyzés czélja lényegileg épen az lévén, hogy az adós ingatlan vagyonára biztositás szereztessék, ebből okszerűen az következik, hogy azon körülmények között, amelyek között a maga a közadós által ingatlanaira adott biztositás megtámadható lenne, szükségképen megtámadhatónak kell lenni azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a megtámadható czél elérésére (a biztositás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgatása nélkül, de az ő rovására a telekkönyvi hatóság rendelt el; tekintve, hogy a törvényhozóról fel sem tehető, hogy végrehajtó hatalmával — a fenforgó kérdésben a telekkönyvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztositás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst, és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3 pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, „hogy a javaslat 2. pontjában (törvény 3. pontja) érintett intézkedés alatt .... a zálog minden neme értendő", ami, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme, minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztositás ezen neme is a telekkönyvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kérdésben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztositás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállitani, azt kifejezetten tette volna; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pontjainak egybevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csődnyitási kérvény beadását vagy a fizetések megszüntetését csupán legfeljebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadósnak vagyonára zálogjogot,