Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

138 Csődtörvény 27. §. valamely későbbi jogcselekménye idézték elő: a másodbiróság helyesen utasította el felperest keresetével. (1901 márczius 19-én 5333/1900. sz. a.) A kritikus időben történt stornirozása az adásvételnek és az áru visszaadása sikeresen megtámadható. (M. kir. Curia 185/908. sz. — 1908 október .1.) Nem kárositotta meg a csődhitelezőket a vételár hátralék fizetésével késedelmes közadósnak (vevő) azon cselekménye, hogy a tulajdonjog fentartásával általa megvett dolgokat az eladónak kiadta, mert az áru a vételár kifizetéséig az eladó tulajdona volt. A kir. törvényszék: A */. okirattal s B. tanú vallomásával a bíróság bizonyítottnak vette azt, hogy alperes a borokat azzal a föltétellel adta el, hogy a vételár lefizetéséig a tulajdonjog az alperesé. Nem volt vitás a felek közt az, hogy közadós a vételárat nem fizette ki, s hogy az F. és •/. a. okiratokban emiitett borok ugyanazonosak. Az ingó dolog eladásánál az a kikötés, hogy az eladó a vevőnek átadott dologra a tulajdonjogát a vételár lefizetéséig fentartja, abban az esetben is hatályos, ha a vevő a vételárról váltót adott s a vételár iránt per tétetett folyamatba, mert a tulajdonjog fentartása iránti kikötés, mely az eladó jogainak biztosítására szolgál, az eladó jogot nyer a vétel tárgyának visszakövetelésére, ha a föltétel be nem állott, de nincs korlátozva abban, hogy a vevőtől a vételárat követelhesse. így, a mennyiben nincs bizonyítva, hogy alperes tulajdonjogáról lemondott, a közadós ama cselekménye, hogy a borokat kiadta, a csődhitelezőket nem kárositotta meg, mert a bor a vételár kifizetéséig alperes tulajdona volt, s igy a hitelezők kielégítésére szolgáló csődvagyon a közadóstól el nem vonatott, ennélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból s azért, mert a kir. tábla is megállapította azt, hogy alperes az F. a szerződés értelmében visszavett borokat tulajdonjoga fentartásának föltételével adta el B. J.-nak, mert a váltók adása magában véve a szerződő feleknek ellenkező irányú határozott akaratnyilvánítása nélkül novatiót nem képezvén, a felperesnek az újításra alapított érvelése alaptalan, mert igaz ugyan, hogy a kereset szerint az F. a. okiratban foglalt egész ügylet, tehát annak az a része is megtámadás tárgyát képezi, a mely szerint alperes és B. J. közt történt összeszámolás alapján az utóbbinak járó 226 K erejéig az alperes bort vásárolt B. J.-tól, azonban miután felperes nem tagadta, hogy B. J. a 226 K vételárt, mint bornak megfelelő ellenértéket megkapta alperestől, ez az ügylet is, miután an-