Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 125 körülmények tudatával, de végrehajtási eljárás utján nyert; ugyanis a Cs. T.-nek alapul szolgált javaslat 27. §-ának indokolására felhivott következő tételből kitetszőleg, a közadós épp ugy, mint a másik fél tudta, hogy olyasmit vont el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak; a törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyére elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak, vagyis a törvénynek az a czélzata, hogy a fizetések megszüntetésével, illetőleg a csődkérvény beadásával, már beállván a hitelezők jogos igénye az egy arányos kielégitésre, azon időtől a közadós vagyona az összes hitelezők kielégitésére szolgálandó oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós egyes hitelező javára biztositás adása vagy kielégités által semmit el ne idegenithessen, sem egyes hitelező a biztositás vagy kielégités elfogadása által semmit el ne vonhasson. Ezenkivül ugyanazon indokolás következő tételei szerint: hogy a két pontban érintett intézkedés alatt egyrészről a zálog minden neme és másrészről a fizetés minden módja értendő, aziránt a kérdéses pont általános tartama mellett kétség nem lehet, valamint az igazságügyi bizottság jelentésének következő tétele szerint: a javaslat gondoskodik arról is, hogy lehetetlenné tétessenek következményei mindazoknak az intézkedéseknek, melyek a csődnyitás előtt, a hitelezők megkárosítására irányzó szándékkal történnek, alig szenvedhet kétséget, hogy a zálog minden neme, a fizetés minden módja és mindamaz intézkedés alatt a törvényhozás nemcsak a közadós cselekménye által, hanem a végrehajtásilag kieszközölt kielégitést vagy biztositást is értette és igy, habár a Gs. T. 27. §-nak 2. pontja, melyre felperes keresetét elsősorban fektette, a közadósnak jogcselekményéről szól, a törvénynek helyesen az az értelem tulajdonitható, hogy annak alapján a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégités, illetőleg biztositás is megtámadható és pedig a fentebbieken felül még azért is, mivel a törvényhozásról fel nem tehető, hogy midőn az egyes hitelezőt eltiltja attól, hogy a közadóstól a fizetés megszüntetése vagy a csődkérvény beadása után kielégitést, illetőleg biztositást elfogadjon, végrehajtó hatalommal eme kielégités vagy biztositásnak megtámadhatlan elnyeréséhez segédkezet nyújtson és mert továbbá ily esetben a fentebbiek szerint a dolog abban áll, hogy a fizetések megszüntetése, vagy a csődkérvény beadása után, az egyes hitelező ama körülmények tudatával, a közadós vagyonából olyasmit von el, minek az összes hitelezőknek kielégitésére kellene szolgálni. De a törvénynek ilyetén magyarázatával annak szószerinti szövege sem ellenkezik. Mert valamint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásának a végrehajtást szenvedettnek cselekvényét a végrehajtási eljárás he-