Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

116 Csődtörvény 27. §. nek tekintendő, mely a Gs. T. 27. §. 2. pontja alapján hatálytalan. (1890 november 30-án 5980/1899. polg. sz. a.) Hasonló 4977/92. A. közadósnak az a jogügylete, a mely szerint egy nyert készpénzkölcsön fejében egész áruraktárát hitelezőjének eladta, ha a megállapított vételár megfelelő volt, sikeresen meg nem támadható azon az alapon sem, hogy a vételárba a hitelezőnek egy valóságos követelése beszámittatott, maga a beszámitás pedig csak ugy támadható meg, ha a Cs. T. 27. §. feltételei fenforognak. (Curia 1899 decz. 12-én 3759/1899. polg. sz. a.) Közadós ezég az elfogadóktól vételárkövetelése fejében kapott váltót kibocsátói aláirásával ellátva, alp. pénzintézetnél leszámitoltatta. A váltó lejárata előtt az elfogadók a váltóösszeget közadós czégnek beküldték, közadós czég pedig a váltót lejáratkor — a kritikus időn belül — a leszámitoló pénzintézetnél kifizette. A fizetés megtámadása iránti kereset elutasittatott. Bpesti T.: A kir. Ítélőtábla felp.-t felülvizsgálati kérelmével elutasitja. Indokok: Nem vitás, hogy a keresetben megjelölt váltót a közadós vételárkövetelése fejében kapta az elfogadóktól, hogy azt kibocsátási és forgatói aláirásával ellátva 1905. évi márczius hó 29-én az alp.-nél leszámitoltatta és ekkép a váltó értékét felvette. A felebbezési biróság K. J.-nak és özv. K. L. született K. É. elfogadók tanúvallomásából tényként megállapította, hogy ők — az 1905. évi augusztus hó 30-ára kitűzött váltólejárat előtt, augusztus hó 12-én az árutartozásuknak megfelelő 624 K váltóöszszeget a közadósnak megküldötték. Ez a ténymegállapítás megtámadva nincs. A felp. utalással arra, hogy a közadós czég fizetéseit már 1905. évi július havában szüntette m'eg, az alp.-töl, aki a fizetések megszüntetéséről tudott, a közadós által a váltó lejárata előtt egy nappal kifizetett 624 K-t követelheti. Akár abból a szempontból tekintessék az ügy, hogy alp.-nek a kereset értelmében való marasztalása azt eredményezné, hogy a csődtömeg másodszor gyarapodjék a közadóst a váltóelfogadók irányában megilletett összeggel, melyet a közadós a váltó leszámítolása utján már egyszer megkapott; akár abból a szempontból, melyből azt a felebbezési biróság tekintette, hogy tudniillik a váltónak az azt kibocsátó közadós részéről aíp.-re történt forgatása következtében, a váltókövetelés a kozadós vagyonához tartozni megszűnvén, az alp.-re szállott át és hogy ehhez képest az elfogadók által később a váltótartozás törlesztésére küldött összeg a közadóshoz, mint az alp. vagyonához tartozó folyt be s ehhez volt eljuttatandó.