Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 101 melynek alapját a közadós bank által elkövetett delictum képezte, minek folytán az alperes a banknak ép olyan hitelezője lett, mint a csődeljárás folyamán jelentkező többi hitelező. Ami pedig alperes azon tagadását illeti, hogy neki a váltóbiztositék elfogadásakor a Magyar gazdasági bankbizomány részvénytársaság fizetésképtelenségéről tudomása nem volt s azon további tagadására, hogy a bank 1895. évi október hó 19-én fizetésképtelen még nem volt, figyelembe vehető nem volt, mert eltekintve az alább felsorolt tényektől, már magában azon egy körülményből, hogy a közadós részvénytársaság akkor, midőn az alperesnek kielégitésül az emiitett váltókat átadta, alperesnek annaak fizetésképtelenségét tudnia kellett, mert a magyar gazadasági bankbizományi részvénytársaság e cselekményével kifejezésre juttatta azt, hogy fizetéseit megszüntette s a fizetések megszüntetése magában e jogcselekményben nyilvánult s ekként alperes a fizetések megszüntetéséről éppen a megtámadott jogcselekmény által tudomást is szerzett, mert egy részvénytársaság, mely a másnak megbízásából és részére felvett, a társaság activ vagyonához tehát egyáltalán nem tartozó pénzösszeget, melyet a társaság igazgatósága jogosulatlanul más czélra forditott, saját megbizójának kiszolgáltatni nem képes, hanem a helyett tárczaváltóit kénytelen neki kielégítés czéljából átengedni, — fizetését megszüntette. A m. kir. Curia: indokaiból helybenhagvta. (1902 május 1-én 5370/1901. Azonos 2028/1898. és 3831/1899. sz. a.) 4z a kereskedő, kivel szemben adóvégrehajtási dijak jelentékeny összegben szaporodtak fel, mindenesetre fizetéseit megszüntette s a fizetések megszüntetése ebben a külsőleg felismerhető tényben nyilvánult. Vonatkozó indokai szerint helyesen állapitotta meg a másodbiróság azt is, hogy az utóbb csődbe jutott „Hunnia vasöntöde gépgyár és részvénytársaság" az alperes által szerzett zálogjog bekebelezésének idejében fizetését már megszüntette, de meg kellett állapitani azt is, hogy alperesnek a zálogjog megszerzésekor az adósa fizetéseinek megszüntetéséről tudomása volt. Mert eltekintve az elsőtárőság Ítélete indokaiban erre vonatkozólag fclhozottaktól, az itélet rendelkező részében körülirt zálogjogi bekebelezés, egyéb tételeken kivül, 1007 forint 63 krajczár végrehajtási díj erejéig is foganatosíttatott; minthogy pedig az a kereskedő, illetve gyáros, kivel szemben végrehajtási dijak ily jelentékeny összegben szaporodtak fel, mindenesetre fizetéseit megszüntette s a fizetések megszüntetése ebben a külsőleg felismerhető tényben nyilvánult, alperes tudhatta és tudta, hogy adósa a fizetéseit a zálogjog szerzését megelőző időben már megszün-