Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Jognyilatkozatok értelmezése 77 iák rá, hogy az üzletnek sok nagyban vásárlója van és szavatolnak azért, hogy az üzlet a háztartás szükségletein felül is évi 4000 K tiszta hasznot hajt. Elsőrendű felperes a mézeskalács sütéshez nem ért­vén, alperesek ajánlkoztak, hogy felperesek részére egy évig ingyen fognak dolgozni s felpereseket az üzlet vezetésébe beoktatják; felpere­sek 8000 K-ért megvették az üzletet, az azonban kezdettől fogva gyen­gén ment, alperesek ugyanis rosszhiszeműen állították, hogy az üz­letnek nagyszámú nagybani vevői vannak s hogy az üzlet tetemes tiszta hasznot hajtana, mert nagybani vevő egyáltalán nem volt, az üzletre pedig felperesek ráfizettek; az üzleti berendezés csak 400 K-t ért, holott ők 8000 K-ért vették az üzletet át s igy a kellő ellenszol­gáltatás nern volt meg; de még azért is érvénytelen a szerződés, mert annak lényeges, nem teljesités esetén bontó feltétele volt, hogy al­peresek egy évig az üzletben segédkezni tartoznak, már pedig másod­rendű alperes kezdettől fogva megtagadta a segédkezést azzal, hogy ő beteg, elsőrendű alperes pedig csak eleinte segitett, de ekkor is rom­lott anyagot használt fel a sütésnél, a vásári bevételeket elmulatta, a felperesekkel gorombáskodott és 1907. szeptember 4-én végleg meg­tagadta a további segédkezést. A keresetet el kellett utasitani, mert ami a felpereseknek az alperesek általi megtévesztésére vonatkozó elő­adását illeti: a megtévesztés a szerződés érvénytelenítésére okul csak akkor szolgálhat, ha egyfelől az az ügylet tárgyának valamely lénye­ges tulajdonságára vonatkozott, másfelől pedig a megtévesztett által rendes gondosság mellett eleve nem volt elkerülhető és a megtévesz­tés vitatott hátrányai az állítólag megtévesztett félnek magatartá­sától függetlenül léteztek, vagy állottak be. A jelen esetben az, hogy az üzletnek voltak-e nagyban vá­sárlói, a szerződésnek nem képezte lényeges feltételét, mert a ha­sonló üzletek forgalma és jövedelmezősége ettől kevéssé függ, de azon­felül rendes gondosság mellett a felperesek meggyőződést is szerezhet­tek volna az üzlet forgalmáról és vevőközönségéről, akár közvetlen ta­pasztalat, akár tudakozódás utján. Emellett kétségtelen, hogy az üz­let tiszta haszna, melynek tekintetében a felperesek szintén megtévesz­tést vitatnak, nem független az üzlet megszerzőjének a cselekvőségé­től, hanem ellenkezőleg csaknem kizárólag az üzlet tulajdonosának képességétől, szorgalmától és főleg leleményességétől függ; ugy, hogy egyfelől kizártnak kell tekinteni azt, hogy az üzlet átruházója a meg­szerző részére bizonyos tiszta haszonösszeget, mint okvetlen eléren­dőt, tehát az átruházási szerződés lényeges feltételét állithasson oda és másfelől a megszerző a legelemibb üzleti képességek mellett is ne legyen tudatában annak, hogy az üzlet jövedelmezősége legnagyobb részben az üzlet tulajdonosának és vezetőjének egyéni tehetségén sarkal s ennek hiányában nagyobb üzleti haszonra tartósan nem számithat. Szegedi T.: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja felhívott indokaiból es azért is, mert valamely üzlet átruházásánál a korábbi üzlettulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents