Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Köteles rész 667 kiható azzal a részváltoztatással hagyja helyen, hogy az alperesek nem egyetmlegesen, hanem személyenként egyenlő arányban lesznek kötelesek az elsöbirói ítéletben meghatározott 490 korona tőkét, kamatot a felpereseknek megfizetni. Indokok: A kötelesrészért a megajándékozottak nem egyetemlegesen, 'hanem az általuk ajándékul nyert vagyonértékek arányában lévén felelősek a szükségörökösnek, az alsóbiróságnak azt a rendelkezését, amely szerint a felperesek javára megítélt kötelesrész és járulékainak megfizetésére az alpereseket egyetemlegesen kötelezte, megváltoztatni és tekintettel arra, Ihogy az alperesek az örökhagyótól ajándékba kapott értékben egyidőben és egyenlő arányban részesültek, a marasztalási összeg és járulékainak megfizetésére őket személyenként egyenlő arányban kellett kötelezni. (1908. jan. 9. 860/907.) 623. Jogszabály ugyan, hogy a kötelesrész után a törvényes kamat az örökhagyó elhalálozásától, mint az örökség megnyílta napjától jár, — azonban ez a szabály nem nyerhet alkalmazást olyan esetben, midőn a kötelesrészre jogosult felp. hosszabb időn át indokolatlanul mulasztja el követelési jogát birói uton érvényesíteni; a per adatai szerint örökhagyó 1893. október 2-án halt el, felp. pedig keresetét csak 1905. évi február 27-én, tehát több mint 11 év után inditotta meg anélkül, hogy késedelmezésének bármi okát adta volna; ilyen körülmények közt az érintett kivétel a jelen esetben annál inkább helyt foghat, mert a felp. mulasztása folytán több mint 11 évre felszaporodott kamatnak egyszerre egy összegben teljesítendő fizetése az alp.-re aránytalanul terhes volna és mert a 11 éven át jogát nem érvényesítő felp. a saját mulasztásának következményét egyedül tartozik viselni. ,(C. 1907. szept. 27. 6336/906. sz.) 624. Jogszabály ugyan, hogy a köteles rész az örökhagyó elhalálozásakor válik esedékessé s ebben az időpontban minden tehertől és korlátozástól mentesen adandó ki, mert a szükségörökös osztályrésze a törv. által különben is a törvényes örökrész felére lévén korlátozva: a szükség-örökös azt sem megterhelten elfogadni nem köteles sem annak kiadása későbbi időpontra nem tolható; mindazonáltal abban az esetben, midőn a hagyatéki vagyont nem özvegyi jog, hanem harmadik személy által az örökhagyóval kötött jogügylet alapján szerzett haszonélvezeti jog terheli, a köteles rész csak e haszonélvezeti jog megszűnte után válik esedékessé. — A C. VIII. polg. tanácsának 7. sz. elvi jelentőségűnek nyilvánított határozata. — (C. 1906. ápr. 9. 10634/1904. sz.)