Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Végrendeletek megtámadása 659 per tárgyát egyáltalán nem képezte egy oly végrendelet alapján, amelynek tekintve, hogy a közvégrendeletet megelőző időben alkottatott, érvényességéről csak akkor lehet szó, ha a közvégrendelet csakugyan érvénytelen, következőleg, ha az ezt megállapitó ítélet hatályában fennáll. Igaz, hogy felperesnek már a korábbi perben, a közvégrendelet érvénytelenítése esetére, a jelen igényüket viszonkeresetileg érvényesíthették volna, ámde éppen mivel ezt nem tették, nem állitható az, hogy követelésük res judicata! A jelen kereset tehát olyan uj jogalapra van fektetve, amely csak önálló perrel érvényesíthető. Az örökösödési keresetek természetében rejlik az, hogy további komparációnak ki vannak téve. Merőben esetleges körülmény az, hogy az örökhagyónak korábban alkotott végrendelete is a felperesek javára intézkedik s igy a jelen örökösödési per is ugyanazon felek közt folyik. Már pedig azok, kik erősebb öröklési jogczimet kimutatni képesek, a gyengébb jogczimmel biró örökösök ellen önálló perrel az elévülési időn belül mindig felléphetnek, tekintet nélkül arra, hogy a gyengébb jogczimü örökösök öröklési joga hagyatékátadó végzésen vagy ítéleten alapul-e. Alperesek tagadták, hogy örökhagyó az 1876: XVI. t.-cz.-ben el íirt alakszerűségeknek megfelelő magánvégrendeletet alkotott volna, hogy az a keresetben állított tartalommal birna s hogy e végrendelet véletlenül veszett volna el s nem az örökhagyó akaratából semmisittctett volna meg. Utaltak arra, hogy örökhagyó később közvégrendeletet tett, ami arra mutat, hogy a korábbi magánvégrendelet azért nem található fel, mert azt az örökhagyó maga megsemmisítette. Bizonyítva van, hogy K. F. a halálát megelőző egy éven belül, de még a közvégrendelet kelte előtt írásbeli magánvégrendeletet tett a keresetben állított tartalommal, hogy örökhagyó ezt a végrendeletet megőrzés végett H. I. körjegyzőnek adta, kitől azt vissza nem vette, meg sem semmisítette s hogy a végrendelet csak az örökhagyó halála után a letéteményes hibájából veszett el. A tanuvallomások megerősítik, hogy ezen végrendelet az 1876- XVI. t.-cz.-ben előirt alaki kellékeknek megfelelt; mivel tehát a fel nem található végrendeletre az a vélelem áll fenn, hogy az a törvényes kellékekkel el volt látva, alperesek tartoztak vona bizonyítani, hogy az valamely lényeges kelléket nélkülöz; ezt azonban, mivel a bizonyítást felperesre hárították, nem bizonyították. Minthogy végrendeleti öröklésnek fel nem található végrendelet alapján is helye van és minthogy az elveszett végrendeletet későbbi érvényes végrendelet hatályon kivül nem helyezte, ezeknélfogva a keresetnek a rendelkező rész szerint helyet kellett adni. A végrendelet érvényességének külön kimondása azért mellőztetett, mert ez már benne foglaltatik abban, hogy a törvényszék annak alapján a felpereseket örökösöknek nyilvánította s nekik a hagyatékot odaítélte. 42*