Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Szerződések megkötése 21 83. Versenytárgyalás folytán az ajánlat elfogadásának és az eredménynek külön-külön miniszteri jóváhagyása kívántatik. (C. 2923/1909. sz.) 84. A szerződést az ezt létesitő feleknek arra irányuló egységes akaratelhatározása és akaratkijelentése alkotván, az a körülmény, hogy a felek a szerződésről okiratot állitottak ki, nem zárja ki annak lehetőségét és hizonyitását, hogy az okirat egészhen vagy részben nem tartalmazza a feleknek valódi egységes akaratelhatárczását és akaratkijelentését. (C. 1910. febr. 9. 5991. sz.) 85. Az állani kormányának, illetve annak tagjának (szakminiszternek), kinek rendelkezése alatt valamely ingatlan van, a közjogi állásából folyó és az 1884:111. t.-cz. 32. §-ában meghatározott felelősséggel járó rendelkezési joga nem terjeszthető ki olyképen, hogy a rendelkezése alá helyezett ingatlanra az 1897 :XX. t.-cz. 37. §-a szerint szükséges törvényhozási különös meghatalmazás nélkül a kir. államkincstárra kötelező hatálylyal adásvevési szerződést köthessen. Bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes csak azt ismerte be, hogy a felperesek s az akkori pénzügyminiszter közt a G) alatti okiratban foglalt megállapodás jött létre, mely szerint a pénzügyminiszter az állam tulajdonához tartozó m—i épületet és telek egy részét 57.000 K. vételárért a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fenntartása mellett eladta. Felperesek azt vitatták, hogy köztük és a miniszter közt a szerződés szóbelileg jött létre a G) alatt foglalt tartalommal, de ezenfelül még abban is megállapodtak, hogy az ingatlan akkor bocsátandó birtokukba, mikor az adóhivatal az eladott épületből más helyiségbe költözik, ami 1905. május l-ig megtörtént; az ingatlan átadása azonban be nem következett és hogy a miniszter a szerződésnek irásba foglalását is megtagadta; e tényekben felperesek a megkötött szerződés megszegését látják s ezen, valamint azon alapon, hogy az alperes kir. kincstár — helyesen azonban a szerződést megkötő pénzügyminiszter — megakadályozta az általa is hangsúlyozott feltétel teljesülését, amennyiben nem tette meg a kötelességszerű lépéseket arra, hogy az ingatlan eladására a törvényhozás jóváhagyását kieszközölje: alperest kártérítésül a megvettnek vitatott ingatlan szerződésszerű vételára és valóságos értéke közt mutatkozó különbözet fejében 210.000 K. megfizetésében kérik marasztalni. Alperes szerint felpereseknek kártérítéshez joguk nincs, mert a felek közt végérvényesen feltétlen hatályú szerződés létre nem jött, nemcsak azért, mert az általa beismert megállapodást kifejezetten is a törvényhozás jóváhagyásának feltételével kötötték meg, de mert