Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Elállás 109 alperes az áruk értékének megfelelő váltó-elfogadványokat köteles adni, ami alatt csakis forgalomba hozható váltókat lehet érteni, továbbá, hogy alperes a végleges szerződés aláírását egyedül azért tagadta meg, mivel a felperes a végleges szerződésből az erre vonatkozó tételt elhagyni nem akarta, igy sikertelenül vitatja alperes azt, hogy bánatpénzt kikötni csak teljes megegyezés esetén lehetséges, valamint azt, hogy jogosan támadta meg a végleges szerződés aláirását azért, mivel abba a váltókra nézve az is felvétetett, hogy azokat felperes forgalomba hozni jogosult, holott erről a Cj a.-fban nincs emlités téve. C: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. (G. 1909. május 18. 141/909. v. sz. a. IV. p. t.) Elállás. (T. 1055—1069. §-ai.) 405. Az osztrák polgári törvénykönyv 911. §-a szerint csak az tartozik bánatpénzt fizetni, aki a szerződés teljesítésében saját vétke által akadályoztatik, amiért is a vállalkozó nem veszti el a bánatpénzt, ha az ellene elrendelt csőd egy más csőd folyománya, sőt a szerződés teljesítésének akadályául szolgált csődnek bekövetkezése körül gondatlanság nem terheli. C: A per főtárgyára nézve a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert az ajánlati feltételek 11. pontjának az a rendelkezése, mely szerint azon esetre, ha vállalkozó az előszabott feltételeknek meg nem felel, alperesnek jogában áll a bánatpénzül szolgált zálogleveleket megtartani, helyesen és jogilag nem értelmezendő ugy, hogy a záloglevelek a szerződés vétlen nem teljesítése esetében is alperest illetik meg; mert ez az értelmezés az osztrák polgári törvénykönyv 911. §. rendelkezésével volna ellentétben, amennyiben csak az tartozik bánatpénzt fizetni, aki a szerződés teljesítésében saját vétke által akadályoztatik; már pedig az elsőbiróság által a kiegészítő tárgyaláson hivatalos alakban bemutatott adatokból merített indokoknál fogva a M. J. ellen elrendelt csőd a M. G. hagyatéka ellen elrendelt csődnek lévén folyománya, nem volt megállapítható, hogy a szerződés teljesítésének akadályul szolgált csődnek bekövetkezése körül M. J.-t gondatlanság terheli. (1905. február 8. 7653/9. sz. a.) 406. Eladók és vásárlók abban állapodtak meg, hogy amelyik a megállapodástól, vagyis a vásártól elállt, köteles a másik félnek 100 frt kárpótlást fizetni. Ez a kikötés az O. P. T. K. 909. §-a szerint nyilván bánatpénz jellegével bir, amelynek jogi természete az, hogy a bánatpénzt fizető fél a sezrződéstől elállhat. (C. 1905. máj. 30. 2362. sz.)