Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)
Semmisség és megtámadhatóság 89 álló felerészét. A felperes gondnokság alá helyezése iránt 1907. okt. 1-én beadott keresethez csatolt s még 1906. szept. 1-én dr. K. J. orvos által kiállított orvosi bizonyítvány szerint, a felperes alkoholos elmezavarban szenved, nem beszámithatóképes, a betegség keletkezésének ideje legalább 5—6 év. Az eljárás folyamán dr. 0 J. kir. tvszéki orvosnak az 1907. decz. 3-án megejtett vizsgálat alapján adott véleménye szerint felperes elmebeteg, butaságban szenved, betegsége évek óta fennáll, kizártnak tartja, hogy világos pillanatai lehetnének. Ezek alapján a fehértemplomi kir. törvényszék 1907. decz 31-én 16574/907. sz. a. kelt Ítéletével a felperest, mint butaságban szenvedő elmebeteget az 1877 :XX. t.-cz. 28. §. a) pontja alapján gondnokság alá helyezte. A jelen perben 1909. márcz. 19-én meghallgatott szakértők közül dr. O. J. orvos fentartotta előbb ismertetett véleményét és azt a nézetét nyilvánította, hogy a beszámítást kizáró tünetek most is fennállanak. Ezzel szemben dr. R. B. és dr. B. J. szakértők a felperest jelen állapotában akaratelhatározási képességgel birónak tartják. Tekintettel azonban arra, hogy mind a három szakértő hangsúlyozza, hogy a felperes állapota az alkohol elvonása következtében javult, hogy dr. 0. J. véleménye szerint, felperes már a gondnokság alá helyezés előtt, tehát a vitás szerződés megkötése alkalmával sem birt szabad elhatározási képességgel, a másik két szakértő pedig a vizsgálat alkalmával észlelt tünetek alapján nem tartja kizártnak és pedig R. B. azt, hogy a szerződés kötése idejében akaratának szabad elhatározási képességével nem Tbirt, dr. ÍB. J. pedig azt, hogy a szerződés kötése idején szabad akaratelhatározási képessége korlátolt volt; a szák vélemények adatai alapján a kir. Curia ugy találta, hogy a felperes elmebetegsége, amely miatt gondnokság alá helyeztetett, már a szerződés kötése idején is fennállott. Ezzel szemben az alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy az elmebetegségben szenvedő felperesnek világos időszakai (lucida intervalla) voltak; az alperesnek azonban nem sikerült ezt bizonyítani, mert az a körülmény, hogy a tanuk vallomása szerint a felperes közvetlenül a közjegyzői okirat felvétele előtt okát adta annak, hogy miért ajándékozza a vagyont az alperesnek, még nem alkalmas annak megállapítására, hogy a felperes világos időszakban szabadon határozta el magát a szerződés megkötésére. Ezeknél az indokoknál fogva a kir. Curia mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, a szerződést érvénytelennek nyilvánította. (1910. április 20-án 5249. sz.) 340. Szerződés érvénytelenítése, midőn felebbezés visszavonásáért nagy összeg köttetett ki olyan egyén részéről, ki birtokberendezési ügyekben a felebbezéseket és a felebbezéseknek nagyobb összegek ellenében való visszavonását, tehát nagyobb vagyoni előnynek a maga részére való biztosítását mintegy keresetforrásként űzte. A ptkv. 1305. §-a értelmében az, aki saját jogával él, az ebből eredő kárért nem felelős, de csakis amennyiben ezzel a
