Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

1894 : XXXI. t.-cz. 55. §-a 45 közölték felperessel azt, hogy családjukban öröklékeny természetű elmebetegségi esetek fordultak elő, egymagában véve nem vonható a H. T. 55. §-ában meghatározott megtévesztés fogalma alá, mert ez elmebetegségek nem vonatkoznak alperes lényeges személyi tulajdonságaira. (C. 1903. nov. 19. 2077. sz.) 190. A polgári perrendtartásnak a rendes perekben alkalmazandó szakaszai a bizonyítékoknak hivatalból való beszerzését és a bizonyításnak ezt a módját nem ismerik. Az udv. kanczelláriai rend. 15. és 16. §-ai szerint azok a rabbik és vallástanitók, kik a házasság kötésénél az emiitett rendeletben meghatározott szabályokat be nem tartják, vagy a házassági anyakönyveket nem e rendelet szerint vezetik; pénz vagy fogházbüntetéssel sujtandók és hivataluktól elmozditandók: olyan rendelkezés azonban, hogy a megkötött házasságnak az anyakönyvbe való szabálytalan bevezetése, sőt annak elmulasztása a házasságot érvénytelenné tenné, az emiitett udv. rendeletben nem foglaltatik. (Curia 1909. június 3. 2561. sz.) 191. Az oly módon létrejött házasság, melynek kötésekor fennforgott érvénytelenség okáról a házastársak csak egyike is véletlenül nem tud, vélt házasságnak (matrimonium putativum) tekintendő, amelynek hatálya abban nyilvánul, hogy az abból származott gyermekekre nézve a törvény általi törvényesités esete (iegitiinatio ex lege) áll be s ennek folytán reájuk nézve ugyanazok az örökösödés jogi előnyök hárulnak, mintha a házasság érvényes lett volna. Vagyis az ily gyermekek az öröklési képesség szempontjából törvényes származásúaknak tekintendők és igy atyai oldalon is bennmaradnak az öröklési kapcsolatban, kivéve azokat a vagyonokat, melyek családi intézkedések által kizárólag csak a törvényes házasságból származó gyermekek részére vannak fentartva. (C. 1908. május 15. 441/1905.) 192. Minthogy kétségtelenül megállapítható, hogy az alperes már a házasságra lépése idejében, vagyis az 1904. május 31-én, sőt már előbb is ragályos bujakórban szenvedett, hogy azt a körülményt elhallgatva, a felperest ezen betegsége tekintetében tudva és szándékosan megtévesztette; és minthogy a bujakór mint fertőző, ragályos és nemzés utján még a nemzedékre is feltétlenül átszármazó betegség oly lényeges tulajdonságot képez, amelyet a felperes tudva, fel sem tételezhető, hogy az alperessel házasságra lépett volna: ennélfogva a peres felek házasságát az 1894:XXXI. t.-cz. 55. §-a alapján az alperes hibájából érvénytelennek kimondani kellett. (C. 1906. jun. 25. 2122. sz.) 193. Felp. keresetében a közte és alp. között létrejött házasságot az 1894: XXXI. t.-cz. 54. §-ának c) pontja alapján kérte ér-