Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

518 Hitbizomány csak azon esetben adatnék hely, ha a kérdéses ingatlannak hitbizo­mányi minőségét a hitbizomány összes kellékeit teljesen bizonyitó okiratokkal kimutatta volna, mely eset azonban ezúttal fenn nem forog, mert a felhivott végrendeletekkel, ha azok eredetiéi bemutat­tatnának is, a kérdésben forgó s a tordai 1. sz. telekkönyvben fog­lalt ingatlanok hitbizományi minősége bebizonyítva nem volna. Ugyanis a hitbizomány törvényességéhez ugy az ujabb, mint a régibb töivények értelmében kir. jóváhagyás kívántatik és kivántatott, hogy pedig a peres felek elődei által felperesek állítása szerint alapított hitbizomány királyi megerősitést nyert volna, azt felperesek kimu­tatni képesek nem voltak. Nem képez bizonyítékot a vitatott hitbizo­mány fennállása mellett a H), illetve a P) alatti megegyezés s az al­peresek atyja és jogelődje által abban tett beismerés, mert a hitbizo­mány alapítása királyi jóváhagyástól lévén feltételezve, ennek hiá­nyát felek bármily beismerése sem pótolja s valamint helyes felpere­sek jogelődével kötött bármely megegyezés, beismerés vagy lemondás a törvényesen fennálló hitbizományt meg nem szüntetheti s az ily­nemű lemondás csakis a lemondó személyére bir hatálylyal, az utó­dok jogait azonban nem érintheti, ugy viszont kétségtelen az is, hogy valamely birtokos nyilatkozata vagy beismerése a hitbizomány tör­vénye^ felállításának hiányait nem pótolhatja s a felek által hitbizo­mányaiknak tekintett, de királyi jóváhagyást nélkülöző rendelkezése alapján hitbizományaiknak tekintett javákat hitbizománynyá nem minősiti. A hitbizomány fennállását a telekkönyv kiigazitása iránti per­ben vitató felperesek azt, hogy a hitbizomány már a telekkönyvi hely­színeléskor jogszerűen fennállott, tehát hogy az első szerző hitbizo­mányt alakított, hogy az az illető megyében kihirdettetett és királyi jóváhagyással megerősíttetett, kétségbevonhatlan okirattal tartoznak kimutatni, minthogy pedig ezt kimutatni nem tudták, a felperesek te­lekkönyvkiigazitása iránti keresetének helvt adni nem lehetett. (C. 1889. deczember 12. 6513. sz.) 979. Oly esetekben, midőn valamely hitbizomány elenyészté­nek kérdése merül fel, a netán ismeretlen igénylők hirdetményi be­idézése nem mellőzhető. (C. 1874. nov. 19. 16.010. sz.) 980. Az 1862. évi október hó 9-én kelt királyi leirat szerint, ha a hitbizomány birtokosa az adósság visszatérítését elhanya­golja, a hitbizományi biróság a hitbizomány zár alá vételét elren­delheti. Ezen, a hitelezők érdekében is történt, a felügyeleti jogból kiinduló biztosítás azonban nem gátolhatja a hitbizomány hitele­zőit abban, hogy hátralékban levő és megítélt követeléseiknek be­hajtására a törvények által megengedett és általuk célravezetőbb­nek vélt más jogeszközöket vegyenek igénybe és hogy a királyi le­irat 25. i-ában s a miniszteri rendelet 16. §-ában is megengedett kielégítést a törzsvagyon jövedelméből rendes végrehajtás utján

Next

/
Thumbnails
Contents