Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

486 Birtokrendezés bejegyzés nélkül is — a magánügylet alapján, jelesen a vétel utján birtokba jött utódra, habár tagadhatatlan az, hogy ama hátralékok már a lejárat ténye által személyes kötelezettségévé válták a fizetést mulasztó birtokosnak. Mert a törvény, nevezetesen az 1871:LIII. t.-cz. világosan rendeli 19. és 57. §§-aiban, hogy a váltságösszeg hátralékai szintén terhelik a birtok-utódot, aki — ha igénybe vétetett — csakis visszkereseti jogával élhet birtokelöde ellen, amennyiben e jogát ellenkező kikötés el nem enyésztette. Más tekintet alá esik azonban az a birtokutód, ki birói árvesen vette meg a birtokot. Terhelik őt is kétségtelenül a váltságösszegnek még le nem járt, csak jövőben esedékes részletei; mert az árverés a földbirtokkal összekötött reálterhet nem enyészteti el. De az árverés napjáig lejárt részletekre nézve áll egy részről az, hogy az ingatlant, mely a hitelezőnek kielégitési alapul szolgált, az árverés után már csak a vételár helyettesiti, és másrészről az, hogy — mint fentebb mondatott — a hátralék a lejárat pillanatától fogva személyes kötelezettségét képezi az előbbi tulajdonosnak. Ezen személyes követelésére nézve van ugyan a jogosult félnek a lejárat után is törvényes zálogjoga a még el nem ár véreit ingatlanban, de annak a hatálya csak az, hogy a követelés a sorrendi tárgyaláskor előnyös tételkép felszámitható. A befejezett árverés esetére pedig az 1868. évi LIV. t.-cz. 456. §-a, a jogbiztonság követelményének, a birói cselekmény tekintélyének s a telekkönyvi intézmény czéljának megfelelöleg ugy intézkedik, hogy az árverési vevő csak a vételárt s az átruházási illetéket fizesse meg és az előbbi tulajdonosnak terheiért, hacsak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, felelős ne legyen. Az imént előadott jogtételeket az 1882. évi január 1-én életbelépett 1881. évi LX. t.-cz. 184. és 189. §§-aiban a jövőre is irányadóiul kimondotta. Kelt Budapesten, a m. kir. Guria polgári szakosztályainak 1882. évi május 8-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi május 22-én tartott teljes ülésben. 937. C: Felp. nem bizonyította, hogy alp. mint eladó a kérdésben levő ingatlant terhelő váltságösszeg megfizetését, illetve törlését magára vállalta. Ily megállapodás hiányában, tekintve, hogy a váltságösszeg mint elvállalt teher nemcsak magát a meg^ áltott ingatlant terheli, hanem az 1871 :LIII. t.-cz. 19. és 57. §§-ai szerint nemcsak a váltságösszeg, de ennek hátralékai is a mindenkori birtokos által viselendők; felp., ki jelenleg nem is tulajdonosa az ingatlannak, csakis visszkereseti joggal élhetne alp. ellen abban az esetben, ha a váltságösszegből az alp. birtoklása alatt lejárt részieteket ő fizette volna ki. Í1894. szept. 21. 781. sz.) 938. Maradványföldváltság az úrbérihez hasonló viszonyban volt telkeknél. ÍA C. 35. sz. t. ü. határozata.)