Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

476 Birtokrendezés sonlónak tekinthető ugyan, de téves a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a megszüntetett urbériséggel a majorsági zsellérbirtok-viszony is megszüntetve lett és ezzel a hasonló jogviszony későbbi létesitése is megtiltatott, mert az 1853. évi márcz. 2-án kiadott nyiltparancs 19. §-a a majorsági zsellérbirtok-viszonyt későbbi intézkedésig hatályában továbbra is fentartotta. Az 1848. előtt keletkezett majorsági zsellér-birtokviszony tekintetében az 1896. évi XXV. t.-cz. megengedte, hogy a birtokosok az ingatlanaikat terhelő szolgáltatásokat megválthassák és ezzel az ingatlanokat teljes tulajdonul megszerezhessék, egyúttal e törvénynek 4. és 44. §-a elrendelte azt is, hogy az 1848. január 1-eje után keletkezett ilynemű jogviszony a magánjog általános szabályai szerint bírálandó el, következőleg téves a felebbezési bíróságnak az a jogi nézete is, hogy léteznék törvény, mely 1848. után az ilynemű birtokviszony létesítését kizárta volna. Felp.-t az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmével mindazonáltal el kellett utasítani. A fentebbiek szerint peres felek jogelődei között ez a jogviszony 1863. évben, tehát oly időben keletkezett, midőn Magyarországon az országbírói értekezlet javaslata az anyagi magyar magánjog hatályát részben visszaállította. Igaz ugyan, hogy az életbeléptetett L T. Sz. 21. és 156. §-ai az annak előtte hatálytalan volt 0. ptkvnek a tkvi rdt.-sal kapcsolatos azokat az intézkedéseit, amelyek valamely jog tkvi bejegyzésére vagy kitörlésére vonatkoznak, fenntartotta, de ezzel az optk.-nek a peres jogviszonyra vonatkozó, illetőleg a felépítményt tárgyazó szakaszai is, fentartottaknak nem tekinthetők, mert a tkvi rdt. 55. és 56. §-a nem engedi meg, hogy a tulajdonnak oly alakulata, amely szerint a felépítmény és a telek tulajdonjoggal különböző személyeket illet, tkvileg bejegyeztessék, s ha ily birtokviszony tkvileg fel is vétetett, ez a felvétel jogszerűen nem a tkvi rdt., hanem a telekkönyvek elkészítése, illetőleg a helyszínelés tárgyában 1853. évi szeptember hó 16-án kiadott min. rendelet 56. §-án alapulhat, mely a később az 1870. évi 106. sz. kiadott magy. ig. min. rendelet 5. §-ával azonos rendelkezést tartalmaz, és amelynek czélja az volt, hogy az 1848. előtti időből fentartott jog és birtokviszony is tkvileg felvéve legyen. Mindezekből tehát nem szenved kétséget, hogy Magyarország azon területén, amelyre a magyar magánjog hatálya visszaállíttatott, ott tehát, ahol a peres ingatlan is fekszik, és igy jelen per eldöntésénél a ptkvnek a felépítményre vonatkozó szakaszai alkalmazást nem nyerhetnek. De nem nyerhet alkalmazást az optk. az id. törv. sz. 21. §-a által fentartott 418. §-a sem, mert igaz ugyan, liogy e törvényszakasz szerint, ha a földtulajdonos az építkezés felől tudott és attól a jóhiszemű építkezőt el nem tiltotta, csak a földnek közönséges értékét követelheti, de felperes jogelőde az A) alatti szerződés tartalma szerint tudva idegen tulajdonon épített, tehát jóhiszemű építkezőnek csak annyiban tekinthető, amennyiben a földtulajdonos engedelmével építkezett, és miután a föld tu-