Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Úrbér 469 Magának a felperesnek perbeli előadásából nyilvánvaló, hogy a szobosi g. kath. lelkész és' kántortanító legeltetési s illetve a kántorta nitó faizási igénye a mult század negyvenes éveinek a folyamán, az ugyanakkor végbement úrbéri rendezéskor, az eddigi gyakorlat lentartásával szabályozást nyert; és igy a lelkészt és a tanitót megillető legeltetési s faizási jogosultság fejében legelő s erdő illetmény elkülönítése már ez okból sem foghat helyt; mert továbbá annak utólagos birói megállapítása, hogy a kérdésben levő legeltetési s faizási jogosultság az úrbéri rendezés folyamán mily mérvű s kit terhelő szabályozást nyert, nem úrbéri eljárásra, hanem a törvény rendes útjára tartozik. (C. 1904. decz. 13. 99. sz.) 876. Földesúri jogból egyesek ellen folyó magánjogi követelések illetékes bírósága. A malomjog, mint kisebb királyi haszonvétel. Befolyásolja-e a földesúri jogból eredő követelést az a körülmény, hogy a malomnak és a malom alatt elterülő földnek tulajdonjoga egy személyben egyesül? C: Nem szűnt meg a kereseti követelés jogalapja azzal, hogy felp. a malom alatti talaj tulajdonát is megszerezte, mert e követelés nem földbér és mert a malombér mint kisebb kir. haszonvétel a földesurat a jog területén levő minden malom tulajdonosával szemben megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a malom kinek a telkén áll, mindaddig, mig a malom mint ilyen fennáll, vagy a jog megváltva nincsen, aminek megtörténtét maga az alperes sem állította. A malombér nagyságát (összegét) illetőleg az megállapodás tárgya, melyet rendszerint a hosszú évi gyakorlat igazol; ez a .gyakorlat pedig jelen esetben a felebbezési biróság által tényképen meg lévén állapítva, az arra vonatkozó tényállás az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadóul el volt fogadandó, a perben pedig alp. nem is állította, hogy a korábbi malomtulajdonosok részéről fizetett összegben földbér is bennfoglaltatnék. (1904. nov. 28. G. 117/3. sz.) 877. Egymagából abból, hogy valamely terület fák, bokrok, vagy cserjék kiirtása által vált szántóvá, vagy kaszálóvá, nem következik szükségképpen, hogy az irtványföldnek tekintessék, hanem amennyiben a felek majorsági zsellérbirtokkal hasonló természetű birtokviszonyt létesítettek és egyébként e részben az 1896. évi XXV. t.-cz. 7. §. által megkívánt előfeltételek fennállanak, mi törvényes akadály sem áll annak útjában, hogy az ily területek is a most felhívott törvényezikk rendelkezései alá vonassanak. Ily ingatlanok majorsági zsellérbirtokoknak tekintettek azon az alapon, hogy más területre nézve, amelyek szintén ily módon vonattak üiezei gazdasági mivelés alá, maguk a felek kölcsönösen elismerték, hogy azokra közöttük taksáiig szerződés létesült. (C. 1905. rnárcz. 8. 2/1904.)