Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

456 Telki terhek község szigorúan különválva nem voltak; ehhez képest hasonló okiratok kiállításánál magában véve a községi elöljárók jelenléte, épen ugy, mint a visitatio canonicánál, nem jelentheti a politikai község lekötött voltát, hanem ez a fenn előadottak szerint ilyen természetű ügyeknél bevett szokás volt és rendszerint czélszerüségi szempontból történt. Kivételes állapot az, hogy a párbért a politikai jellegű község átvállalja (aversio), — mint kivételes állapot tehát az átvállalás szoros magyarázatu; épen ezért megtörténtnek csak akkor tekinthető, ha kifejezetten, egyenesen és minden kétséget kizáróan az okiratban olyan: kifejezéssel történik, hogy ezzel mást, mint a politikai községet, lekötöttnek venni nem lehet. A kérdéses okirat 3-ik pontjában foglalt kitétel arról, hogy az ott sorolt lekötelezést a politikai község teszi, kifejezetten nem rendelkezik, sőt ama kitétel szószerinti szövegéből kétségtelen az, hogy ama lekötelezéssel egyúttal a lekötelezők felszabadulnak a tallósi parochiának eddig teljesített hasonnemü szolgáltatások alul, — arra nézve pedig, hogy ez utóbbi szolgáltatások nem kizárólag a híveket terhelték, adat egyáltalában nincs, következésképen ama kitétel arra mutat, hogy nem a lekötelezettek alanyában, hanem a lekötelezés módjában vagy mérvében történt változás és pedig annál inkább; mert az a szolgáltatás, ami abban a kitételben kiköttetik, természeténél fogva olyan, hogy a kérdéses okirat keletkezésének idejében volt viszonyok figyelembevételével a maguk valójában a politikai község részéről természetben teljesithetőknek nem is tekinthetők^ és mert, ha a kérdéses okirat egyéb rendelkezéseiben van is a politikai község részéről lekötelezés, abban az okiratban általában véve és lényegileg mások is kétségtelenül lekötelezetteknek jelentkeznek. Annál a szabálynál fogva tehát, hogy a párbér egyéb jogalkotó tények hiányában csak a parochia kötelékéhez tartozó híveket terheli, — egyéb jogalkotó tényeknek jelenleg csakugyan hiányában, a kérdéses okirat harmadik pontjában foglalt kitétellel lekötelezetteknek csak az illető hívek tekinthetők; ennek a lekötelezettségnek alapja tehát csak a parochiához tartozás és így tisztán személyes viszony, következésképen pusztán ez a lekötelezés, miben különben a szolgáltatás lekötelezett alanyainál ingatlanra vonatkozás nem is foglaltatik, az illető községbeli úrbéri telkekre nézve dologi teher nem is lehet, és amennyiben e szolgáltatások teljesítése az úrbéri telkekre megosztottan történt, ez a körülmény csak a kérdéses szolgáltatások teljesítésének a hívek között felosztási módja gyanánt jelentkezik. A kérdéses okirat 4-ik pontjában kifejezetten ötven gazda, kik 67 régi % úrbéri telket birtak, kötelezte magát az illető lelkész részére évenkint 67 mérő rozs, 67 drb csirke és 20 pengő forint kiszolgáltatására. Amennyiben Eperjes községben összesen csak 67 régi Vs úrbéri telek volt, ebből a körülményből, minthogy az ellenkező kimutatva