Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

252 Birtok és birtokvédelem ben állapíttatott meg és azért alperes fizetési késedelembe nem esvén, a megelőző időre felperesek részére kamat meg nem Ítélhető. Egyebekben azonban sem felperesek, sem alperes felülvizsgálati kérelmének nem lehetett helyt adni, mert habár alperest a birtokba lépés körül rosszhiszeműség nem terheli, mégis abban az esetben, ha az a jogczini, melyen a birtokos birtokba lépett, perrel támadtatik meg és a perben megállapíttatik, hogy a birtokban lévőnek a birtokra vonatkozó jogczime hiányzik, a különben jóhiszemű birtokos a rosszhiszemű birtokossal egyenlő elbánás alá esik, és mint ilyen, a tulajdonosoknak a birtokot kiadni s ezenfelül a birtokper megindításától kezdődőleg beszedett hasznot is megfizetni tartozik, mivel pedig a felperesek által indított perben jogere jüleg eldöntetett, hogy alperes a keresetben érintett ingatlan tulajdonjogát a S. J.-vel kötött adásvételi szerződés alapján meg nem szerezte, s igy alperesnek birtoklása jogszerűtlen alapon nyugszik, azért nem sértett meg a felebbezési biróság jogszabályt, amikor alperest felperesek — köztük S. J. javára is — az ezektől elvont haszon megfizetésére kötelezte. (Pécsi T. 1907. január 21. G. 150/1906. sz.) 50. A tényállás szerint a keresetben felsorolt ingatlanok tulajdonjoga a felperes részére Ítéltetett meg, azonban az ingatlanokat az alperesek használták. Kétségtelen, hogy a keresetileg követelt elvont haszon az Optkv. 912. S-a értelmében járuléknak tekintendő s mint ilyen, rendszerint az ingatlan iránt inditott perben a per főtárgyát együtt érvényesítendő s amennyiben nem érvényesíttetik, arról a felperes leniondottnak vélelmezendő. Ezen jogvélelem azonban csak addig állhat fenn, amíg a jogosult a még el nem évült elvont hasznokat kifejezetten nem követeli. íKolozsA^ári T. 1907. február 25. G. 8. sz.) 51. Az örökhagyó örököseit terheli annak bizonyítása, hogy a korábban hosszabb idő óta más birtokában lévő ingókra az örökhagvó tulajdonjoga e birtoklás daczára fentartatott. C: A dolog birtokosa mellett az érvényes czim jogszerű vélelme áll s a birtokos annak kimutatására nem kötelezhető; a perben bizonyított azon tényállással szemben tehát, hogy a leltárban C. 2. és 3. a. felvett pianinók még néhai L. F. életében a m. kir. Zeneakadémia birtokába kerültek, továbbá hogy a 4. a. pianinó felett a Zeneakadémia felettes hatósága, a m. kir. vallás- és közokt. miniszter rendelkezett s hogy e tárgyak több mint 20 év óta alperes békés birtokában vannak, a felpereseket terhelte a bizonyítási kötelezettség arra. hogy e tárgyakra L. F. tulajdonjoga az alperes birtoklása daczára fentartatott, azt azonban felperesek nem bizonyították; mert továbbá a Zeneakadémia igazgatójának a leltárban foglalt beismerése az alperesre nézve, akinek vagyoni érdekei képviseletére nincs jogosítva, kötelező joghatálylyal nem bír, de különben is az 1894: XVI. t.-cz.