Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

244 A dolgok volna; a kiváltságlevelekkel kiváltságképpen (privilégium) adományozott, fentebb már íkörülirt tartalmú vásártartási jogokat pedig az alperes nem kifogásolja, sőt ez a közigazgatási eljárás során sem tétetvén vitássá, hogy felperesek a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijak beszedését a község belterületére vezető utczák elején felállított vámsorompóknál gyakorolhatják-e, illetőleg, hogy ehhez magánjogi alapon szereztek-e jogosultságot? Felperesek keresetükben ennek birói megállapítását is kérik s ebbeli kérelmüket is egyrészt az adománylevelekre, másrészt a szerintük másfélszázadot meghaladó gyakorlatra, tehát elbirtoklásra alapitják. A kiváltságlevelek azonban arra, hogy az adományosok a vásártartási joguknál fogva őket megillető dijakat a községi terület mely pontján és mily módon szedhetik, rendelkezést nem tartalmaznak. A kiváltságlevelek következő kitételei: hogy az engedélyezett városok „mindazon szabadságokkal és előjogokkal, melyekkel más szabad és kir. városaink, mezővárosaink és falvainknak megengedett vásárait, nyilt évi vásárpiaczait szokták tartani, az előbb emiitett Belényes mezővárosban is tartathassanak és mindig érvényesek legyenek", csak az adományozott jog tartalmának meghatározására szolgálnak, de nem vonatkoznak e jog gyakorlásának módjára és helyére, sőt az utóbbiakra nem is vonatkozhatnak, mert a vásári rendtartást a vonatkozó törvények, legutóbb az 1890: I. t.-cz. 102. §-a a közigazgatási és a közrendészeti hatóságok elé utalják. Ugyanebből az okból az állítólagos másfélszázados gyakorlat sem szolgálhat alapul annak birói megállapítására, hogy a vásári dijaknak éppen a községbe vezető utczák elején felállított sorompóknál való szedésére elbirtoklás utján valamely a magánjog körébe eső jogot szereztek volna. Ezek szerint a felperesek részéről keresetük alapjául felhozottakra az alperest marasztaló ítélet nem alapitható s minthogy egyéb magánjogi alapot nem mutattak ki: a másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó elutasító részét az itt felhozott okokból helybenhagyni kellett. (19n. május 27. 987/P. 1910. sz.) 27. A vásártartási jog nem tartozéka annak a területnek (vásártérnek), melyen a vásár tartatik, hanem a volt földesúr tulajdonjogában rejlő jogosítvány, következőleg a többek közös tulajdonát képező vásártérre a közösség a vásártartási jog kérdésének megbirálása nélkül is megszüntethető. Bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s az ingatlanokra vonatkozó vagyonközösség megszüntetése kérdésének elbírálása előtt s illetve ezzel kapcsolatban annak a kérdésnek az elbírálását is szükségesnek tartja, hogy a kereseti közös ingatlanon gyakorolt vásár tartási jog ezen ingatlan összes tulajdonosait illeti-e meg és hogy ennek folytán az ingatlannal kapcsolatban ezen vásártartási jogra vonatkozó közösség megszüntetésének is helye van-e vagy nincs? Ez okból stb. Indokok: Felperes a v—i ingatlanokra azzal kérte a vagyonközösség megszüntetését, hogy azokhoz vásártartási jog is fűződik,