Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

240 A dolgok 22. A királyi kisebb haszonvételek a nemesi birtok tartozékát képezik. (C. 1893. április 25. 1474/95. sz.) 23. A malomjog a nemesi jószág tartozéka. (C. 1884. szeptember 2. 3549. sz.) 24. A malomjog mint királyi kisebb haszonvétel a földesuri jogok közé tartozván, az, mint ilyen, rendszerint a volt nemesi jószág tartozékát képezi, az tehát, ha a szerződés ez iránt eltérő rendelkezést nem tartalmaz, vagy a tulajdonos akaratából attól már korábban el nem választatott, magával a nemesi jószágot képező ingatlannal együtt eladottnak tekintendő, és e részben nem tesz különbséget az, hogy maga az az épület, amelyben a jog gyakoroltatik, mint a közbirtokosság közös tulajdona, külön telek jegyzőkönyvbe jegyeztetett-e be, vagy sem. (C. 1902. február 6. I. G. 593/1901. sz.) 25. Ama körülményből, hogy az italmérési jog hosszabb időn át valamely épületben gyakoroltatik, nem következik, hogy az épülettel, illetve annak telkével elválaszthatatlanul egybekötve volna. (C. 1892. augusztus 30. 8110. sz.) 26. Helypénzszedési jog, mint közjogi jogositvány, elbirtoklás tárgyát nem képezheti. A b pesti kir. törvényszék: A kir. törvényszék a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Magyarországon a vásárok engedélyezése a legrégibb idő óta királyi kegyet képezett és a városoknak, községeknek, testületeknek vagy egyeseknek királyi kiváltságlevél vagy adományozási okirat alakjában adatott meg a jog országos vagy hetivásárok tartására s ezzel az avval járó jövedelmek szedésére. A vásárjog a Hármaskönyv II. 9. 1. §-a szerint kiváltságlevél által adományozott jog, amely szerint meghatározott időben — hetenként vagy évenként — áruk adásvétele czéljából a megadományozott vásárokat tarthatott. Az ilykép adományozott vásárjog tartalma kiterjedt a vásárosoktól helypénz szedésére, a vásárosok által hozott áruk elővásárlására és a vásárosok hármainak legeltetése utáni dijakra. (Ma már csak a helypénzszedési jogosultságot tartalmazza a vásárjog, az abban foglalt egyéb jogosítványok, főleg az úrbéri rendezések óta megszűntek.) A vásártartási jog tehát felhatalmazza a vásártartót, ho^y a vásáron árusító iparosoktól és kereskedőktől helypénzt szedhessen és pedig a vásárokon kirakott árut után az általuk elfoglalt terület nagyságához képest. E helypénznek rendeltetése egyrészt a vásártartásból keletkező kiadások fedezése volt, másrészt azonban a vásárjog adományozásának czélja bizonyos jövedelem okmányozása is volt, miért is a vásárokon az előbb emiitett költségekre szükséges összegnél jóval magasabb helypénz is szedetett, nem vitás a felek között az, hogy a felpere-