Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Személyjog. Az egyesület 13 alá nem vonhatók s csupán az alapszabályok szerint jogosítottak kezéhez fizethetők ki: következik, hogy a tag halálával esedékes ezek az összegek a biztosítási összeg, illetőleg a harmadik személy javára szóló szolgáltatás természetévei bírnak s mint ilyenek nem az elhalt tag hagyatékához tartoznak, hanem az alapszabályokban kijelölt kedvezményezettet, még ha az elhalt tagnak örököse is, saját jogán illetik. A MÁV. ta'karék- és segélyszövetkezetének alapszabályai 18. §-ának b) pontja szerint a halálozási segély az elhalt tagnak „törvényes és vele holtig egy háztartásban élő nejét vagy törvényes gyermekeit, ilyendk nemlétében esetleg megnevezett végrendeleti örököseit illeti." Eszerint vagylagos és nem együttes rendelkezés szerint a kedvezményezettek sorrendjében első helyen az elhalt tagnak vele halálakor együtt élt neje áll, akinek igénye kizárja a csak másodsorban kijelölt törvényes gyermekek igényét. Ennélfogva a szövetkezet által letett halálozási segélyre eső 1522 K s járulékai kizárólag és saját jogán B. M.-t, mint örökhagyóval halála idején együtt élt második törvényes nejét illeti és pedig a szövetkezet által bemutatott és örökhagyó által még az első nejével fennállott házassága által kiállított „nyilatkozat" d aczara, mely szerint örökhagyó a halálozási segélyre nézve kedvezményezettként az időközben tőle el is választott első nejét jelölte ki, mert az alapszabályok 18. §-a szerint a tag a halálozási segély élvezetétől a vele együtt élő törvényes nejét ki nem zárhatja; ez a nyilatkozat tehát az örökhagyóval haláláig együtt élt második nejével, B. M.-tal szemben joghatálylyal nem bir. Hasonló rendelkezést tartalmaz a MÁV. Rudolf koronaherczeg egyesület alapszabályai is, ennélfogva stb. stb. Az I. magyar központi mozdonyvezető segélyegylet alapszabályai 6. §-ának b) pontja szerint a halálozási segély az elhalt tag örököseit illeti meg, s minthogy a leszármazók hátrahagyása mellett és végrendelet nélkül elhalt örökhagyó után törvényes öröklési joggal nem az özvegye, hanem a leszármazók birnak, a birói letétbe helyezett 600 K s járulékai eredetileg saját jogukon mint kedvezményezetteket az örökhagyó után törvényes öröklési joggal biró leszármazókat illették. Ebből az összegből a kiskorú Z. L.-ra eső rész azonban, minthogy ez a vagyon apai ági eredetű vagyonnak nem tekinthető, felmenő öröklés czimén % részben B. M.-ra, V2 részben az apa jogán kiskorú Z. Á.-ra szállott ugy, hogy ezen összegből B. M.-t ^4 rész, kiskorú Z. A.-t % rész illeti, stb. stb. C: A másodbiróság Ítéletét megfelelő indokaiból helybenhagyja. (G. 1910. márczius 3. 3812/909. sz. I. p. t.) Alapitv;ínjr. Tervezet 66—84. §-ai. 58. Az alapítvány a rendeltetésére szánt czélvagyonra vonatkozó intézkedéssel létrejön a nélkül, hogy ahhoz külön alapítólevél kimutatása és a kormány jóváhagyása szükséges volna. Az