Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Háziassági szerződés 169 716. A vagyoni viszonyok szabályozása iránt létrejött szerződések a házassági kötelék felbontásával vagy ezzel a vagyoni viszonyok tekintetében egyenlő hatályú ágy- és asztaltól való elválasztással önként megszűnnek; ez a következmény azonban csak akkor áll be, ha annak a felek ellenkező megállapodása útját nem állja. (G. 1902. jul. 2. 3501. sz.) 717. Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a családfenntartás költségeit, melyek keretébe a nő és a gyermekek ruházatának beszerzésével járó költség is tartozik — az arra vagyonilag képes férj köteles viselni. Ebből következik, hogy a nőnek a családi szükségletek fedezését czélzó vásárlásai a férj nevében történteknek tekintendők, ami azonban nem zárja ki annak bizonyítás-át, hogy a nő a bevásárlást saját nevében és számlájára tette; a házasság erkölcsi és jogi természetéből következik azonban másrészt az, hogy amennyiben a férj a családfentartás költségeit fedezni képtelen, ez a kötelezettség másodsorban a vagyonnal biró nőt terheli. (Bpesti T. 1908. jun. 19. G. 226/2. sz.) Azonos: Curia 1931/1907. sz. 718. Az egyik házastársnak hitelezője a másik házastárs ellen egyedül a vagyonközösség, mint csupán a házastársak közt levő jogviszony alapján jogokat nem érvényesithet, a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy felperest keresetével elutasította. (C. 1906. szept. 20. G. fi. 72. sz.) 719. A férj feleségét csak a házasélet természetéhez, a férj polgári állásához, vagyonához és keresetképességéhez mérten köteles eltartani; tehát csak arra köteles, hogy nejét a fenti körülményekhez illő tartásban részesítse és igy azokhoz mérten feleségét illendő ruházattal is ellássa, ellenben nem kötelezhető arra, hogy nejét a pazarlás fogalma alá eső fényűző módon lássa el ruházattal, amiből következik, hogy a férj nejének pazarlás fogalma alá eső megrendeléseiért csak abban az esetben felelős, ha ő (a férj) azok megrendeléséhez vagy átvételéhez valamely jogi hatályú ténynyel előzetesen vagy utólag hozzájárult. A keresethez mellékelt számla szerint, felperes az 1900. évi márczius hó 1-től, az 1901. április haváig, tehát mintegy 13 hó alatt 13.068 kor. 50 fill. áru ruhanemüeket és egyéb fényűzési czikkeket szállított a másodrendű alperes feleségének, már pedig a női ruháknak ilyen mérvű megrendelése a legjobb vagyoni viszonyok között élő férjes nőnek szükségletét is meghaladván, kétségtelen, hogy a női ruháknak és fényűzési czikkeknek ilyen mérvű megrendelése a nő részéről még akkor is pazarlás fogalma alá esnék, ha a másodrendű alperes valóban olyan vagyoni viszonyok között élne is, mint ahogy azt felperes állítja és igy tekintve, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a másodrendű alperes a neje pazarló megrendeléseihez hozzájárult és