Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Hitbér 163 697. Hitbérül valamely dolognak vagy jognak a haszonélvezete is kiköthető. Indokok: K. K. életbiztosítást kötött és pedig az: „Assecurationi Generáli" társaságnál 1881. évi június hó 23-án a 1310589. számú kötvény szerint 10.000, a „Gresham"-nél 1887. évi április hó 22-én a 258702. száma kötvény szerint 8000 korona erejéig. Kedvezményezettekül I. r. alperes K. L-t, az időközben elhalt K. I.-t és illetve törvényes örököseit nevezte meg. A felperes ezen biztosításokból befolyt összegeket igényli kizárólagos tulajdonul, azon az alapon, hogy a fentnevezett K. K. a B) alatt csatolt hiteles kiadvány szerint 1890. május hó 26-án közjegyzői okiratban ezen életbiztosítási összegeket az ó, mint leendő neje javára, „hitbér czimén lekötötte" és kijelentette, hogy: „beleegyezik, hogy azokat a felperes hitbér czimén bírhassa és haszonélvezhesse." A házasságlevél igazolja, hogy K. K. és a felperes közt a következő napon, 1890. évi május hó 27-én a házasság megköttetett és az A) alatti hagyatéki bírósági végzésből kitűnik, hogy a többször emiitett K. K. 1908. évi április hó 13-án meghalt, ennek folytán a házasság megszűnt. Az a körülmény, hogy a biztosított a kötvényekben más kedvezményezetteket jelölt meg, nem akadályozhatná azt, hogy azt a biztosítási összegeket eltérő személyek javára köthesse le, mert a kedvezményezett megnevezése a biztosítottnak egyoldalú cselekménye lévén, az által vissza volt vonható. De téves a felperes azon érvelése, hogy hitbér a nőt a házasság megszűntekor a törvény folytán már megilletvén és B) alatti hitbérnek csakis összegszerű megállapítása lévén, tisztán ez alapon is igényelheti a biztosítási összegeket. Ugyanis a törvényes hitbér a nőt a házasság megszűntekor külön kikötés nélkül, a törvény alapján illeti meg és ennék összege is törvény által: az 1840:XXII. t.-cz. 85. §-ának b) pontjában meg van határozva, így tehát a jelen esetben csakis írott bitbérről lehetne szó, amely nemcsak az összegre nézve és abban a tekintetben is különbözik a törvényes hitbértől, hogy az előbbi a férj halála esetére is rendelhető, hanem főleg keletkezésére tér el, hogy t. i. az irott hitbér kizárólag szerződés alapján létesül. Minthogy pedig a tervebe vett házasság megköttetett és az okirat kiadmánya felperesnek kiadatott, a néhai K. K. ajánlata, amelylyel a B) alatti szerint a felperes javára hitbérül, tehát a házasság megszűnte esetére, nyilván tulajdonjoggal az életbiztosítási összegeket lekötötte, a felperes által elfogadottnak tekintendő, ennélfogva a szerződés létre jött. Győri T.: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Néhai K. K. a felperessel való házasságra lépését közvetlen megelőző napon kiállított s közokiratba foglalt B) alatti nyilatkozatban a felperes, mint leendő neje anyagi jólétének biztosítása czéljából hitbér czimén lekötötte azt a két életbiztosítási kötvényen alapuló összeget, amely kötvények szerint ö. K. K. az „Assecurazioni Generáli" biztosító társaságnál 1881. évi június hó 23-án 310.589 11*