Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

12i A házastársak személyes viszonya egymáshoz -együtt pihen, továbbá, mert azon sírbolt fölé a felesége nevét jelző sirkövet nem készíttetett, és végül, mert az alperes a neje halála után nyolcz hónap és 26 napra uj házasságra lépett. A felperes követelésének támogatására felhozott ezek a tények azonban a felperes követelését meg nem állapithatják. A családjog szerint ugyanis a férjhez ment nő a házasság által kiválik a saját szülei családjából, a férj családjába megy át, a férj nevét és társadalmi rangját nyeri el, a férjét lakhelyére követni, vele együtt lakni haláláig köteles, elhaltakor pedig a férj .tartozik őt eltei a eltet ni. És habár a férjhez ment nő közt és szülői közt a vérségi kapcsolat nem szakad is meg, az uj kapcsolat, amely őt a házasság által férjéhez és gyermekeihez fűzi, a házasságból folyó jogok, kötelezettségek és érzelmeknél fogva erősebb a szülőihez való vérségi kapcsolatnál. Az eltemetésre vonatkozó családjogi kötelezettségnél fogva is a férj tekintendő jogosítottnak megválasztani azt. hogy az ő elhalt neje hol temettessék el és holtteste hol nyugodjék. A fenforgó esetben a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint az alperes az ő elhalt nejét, akivel közel hat évig élt házasságban és vele egy gyermeket nemzett, még most is életben lévő apja által a saját családja részére készített sírboltban temettette el, amelyben a sírbolt készítőjének unokái és veje is nyugszanak és amely ekként az alperesre nézve is családi sírboltnak tekintendő. Az alperes tehát azon elhatározási és megválasztási jogánál fogva, hogy elhalt nejének holtteste hol temettessék el és hol nyugodjék, nem kényszeríthető jogilag annak tűrésére, hogy feleségének holtteteme nyugvó helyéről kivétessék és más nyugvó helyre vitessék el, azzal a joggal szemben pedig a felperesnek, mint anyának leánya iránti kegyeletére vonatkozó érzelmei és az alperesnek azok a tényei, amelyekből a felperes az alperes kegyeletének hiányát következteti, mérvadóknak nem tekinthetők. Ezekből az indokokból a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, a felperest keresetével elutasítani kellett. (1910. márczius 18. G. 29. sz.) 539. Ideiglenes nőtartás iránti perben a férj által előzően indiiott bontókeresetben ennek részéről felhozottak figyelembe nem vehetők, ha az előzően inditott bontókeresetével elutasittatott. C: Az alperes a megállapított és meg nem támadó tényállás szerint, a felperest még 1904. márczius havában hagyta el, azzal az ürügygyei, hogy Debreczenbe utazik fia ügyeinek rendbehozására és azóta sem a házassági életközösséget vissza nem állította, sem a felperes tartásáról nem gondoskodik. Tekintve pedig, hogy jogszabályaink értelmében a férj a feleségét a házasság tartama alatt illően eltartani köteles, a nő pedig ezt a tartást házon kivül is követelheti, ha a férje a házassági életközösséget a nő hibáján kivül önként meg-