Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

A házastársak személyes viszonya egymáshoz 115* 483. Az ajándékozás idejében fennállott női tartás kötelezettségéért a megajándékozott is — és pedig a megajándékozott vagyon értéke erejéig — felelős. (C. I. G. 274/1897. sz.) 484. A kereset beadását megelőző hosszabb időre a tartási dij a nő részére csak akkor Ítélhető meg, ha a nő igényének érvényesítésében tőle nem függő körülmények által volt gátolva, vagy késedelmeskedése éppen férjének ténykedésére, vagy annak személyi viszonyaiban fekvő okra vezethető vissza. (C. 1897. okt. 14. I. G. 284. sz. a.) 485. A házasságnak, mint az élet legfontosabb intézményének, sajátos természetéből folyik, hogy a házasfeleknek egymás irányábaii való cselekményei és nyilatkozatainak hordereje és jelentősége nem mereven a jogi, hanem egyúttal erkölcsi, ethikai oldalról is bírálandó meg. Ebből a szempontból kiindulva tehát e viszonyból származott követelések megbirálásánál nemcsak az elvontan tekintett tények, hanem a felek családi életének egyéb körülményei, sőt a felek társadalmi és vagyoni viszonyai, ugy műveltségi foka is figyelembe veendő. Sőt tekintetbe veendő a házassági együttélés lehető fentartása és biztosítása annak az erkölcsi alapnak, amely nélkül a házasság mint a polgári jogrend alapvető intézménye maga ingattatnék meg. Ezekből nem következik ugyan, hogy a vétlen fél a másik félnek bárminő sulyos vétkét megbocsátani tartozik; ámde, ha a sérelem csekélyebb jelentőségű, avagy nem olymérvü, ami a házasélet folytatását kizárná, a vétlen fél a házasság kötésekor tett fogadalmához képest ugy a családi élet fentartásának, de saját jól felfogott érdekében is utalva van arra, hogy a vétkét megbánó hitvestárssal kibékülést létesitsen, és ha ezt mégsem teszi, makacs, avagy túlérzékeny magatartása nem szolgáltathat jogalapot arra, hogy házastársától vagyoni szolgáltatást kérjen és követeljen. (C. 1898. márcz. 11. I. G. 4. sz.) 486. Az állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a nő férje beleegyezésével távozik a közös háztartásból, a különélő nőt a házasság végleges felbontásáig a férj eltartani köteles. (C. 1896. G. 223. sz. a.) == Azonos: C. G. 263/1898. sz. 487. A férjnek nejével való közös együttlakása tartama alatt a nő részére külön tartásdíj nem jár. (C. 1897. máj. 4. I. G. 72. sz.) 488. A törvényes gyakorlat szerint oly esetben, midőn a feleségnek külön lakásra jogos oka van, a külön tartás iránti igény is jogilag indokolt, tekintet nélkül arra, hogy a válóper a felek között már megindittatott-e vagy sem? (C. I. G. 194/1895.) 8*