Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog tathatók. C. 389/1888. Gr. VII. 185. 1. Azt a nőt, aiki férje részéről szenve­dett bántalmazása miatt volt kény­telen az együttélést megszakítani, az elhagyás közszerzeményi jogá­tól meg nem fosztja. C. 1897. nov. 30. 2097. Gr. VII. 185. 1. Gl. II. 1. 272. 1. Oly esetben, midőn a házasfelek tör­vénynél fogva közszerzőknek tekin­tetnek, törvényes vélelem szól a kö­zösség mellett minden vagyonra íézve, mely a házasság tartama alatt szereztetett. A bizonyítási kö­telezettség azt terheli, aki az ellen­kezőt állítja. A törvényes vélelem megerőtlenitésére pedig nem ele­gendő sem azon tény, hogy a szer­zési jogügylet csupán az egyik fél nevében köttetett vagy valamely ingatlan csak egynek nevére Íra­tott, sem annak kimutatása, hogy az illető fél önálló, öröklött va­gyonnal bírt, hanem tüzetesen bi­zonyítandó e külön vagyon beru­házása -a házasság alatti szerze­ménybe. Azon körülmény, hogy há­zasság tartama alatt szerzett ingat­lan vagyont az egyik házastárs sa­ját nevére íratta, a másik házas­társ köszerzeményi jogára kiha­tással nincs. A házasság tartama alatt történt vétel utján szerzett birtok, tekintet nélkül arra, hogy ia házastársak egyike hozzájárult-e vételéhez és mennyiben és hogy a vételár ki lett-e és mikor fizetve: közszerzemény. C. 1899. jan. 12. 4430/98. Gr. VII. 186. 1. Gl. 1. 268. 1. A kötelesTészre jogosított örökössel szem/ben a közszerzemény létezését az örökhagyó végrendelete egyma­gában nem bizonyítja, hanem az özvegynek bizonyítania kell, hogy férjénék a vele kötött házasság létrejöttekor meg volt vagyona a házasság megszűntéig valóban sza­porodott. Curia 1905. niárczius 7. 2<M1/904. Gr. XII. 221. 1. Az osztrák polg. törvénykönyv 1257. §-a szerint mindarra, amit egyik házastárs a házasság tartama alatt szerez, a másiknak igénye nincs » az egyik házastárs által szerzett vagyont az sem teszi közös szerze­ménynyé, hogy a másik házastárs a vételár felét adta a vevő házas­társnak, hacsak nem bizonyítja, hogy oly megállapodással járult a vételárhoz, hogy mindaz, amit má­sik házastárs vesz, az mindkettő­jüké közös legyen; ily megállapo­dás hiányában a másik házastárs csak a vételár felére nyer követe­lési jogot, s nincs jogosítva a vevő házastárs a megajándékozottak el­len fellépni. Curia 1905. szept. 27. 326/904. U. o. A közszerzemény törvényes vélelme akkor áll, ha a szerzési okiratból kitűnik vagy bizonyittatik, hogy a vagyon a házasság tartama alatt visszterhes szerződéssel szerezte­tett; ez esetben azt, hogy a vagyon, nem közszerzemény, az ezt állitó fél tartozik bizonyítani. C. 1903. április 29. 4946. sz. a. Gr. VII. 188. 1. A jogi vélelem mindig a házastárs közszerzöi ,jo»a és állapota mellett harezol. Az ellenkező az erre hi­vatkozó fél által bizonyítandó. A közszerzőt a szerzeményi vagyon­ban tulajdon illetvén meg, a szer­zeményi vagyont természetben kö­vetelheti. C. 1902. ápril. 9. 5168. C. 1877. jun. 9. 5497. és 1885. jun. 10. 344. sz. Gr. VII. 189. 1. Gl. II. 1. 249. 1. Gl. II. 1. 251. 1. Az egyik házastársra örökség utján szállott pénzen vett és a telek­könyvben az ö tulajdonául bejegy­zett ingatlan, ennek a házastárs­nak öröklött pénzét helyettesítő külön szerzeményét képezi. •— Az ingatlan értékemelkedése egymagá­ban nem alapja a közszerzemény­nek. •— A memesrendü férj neje csak akkor és csak annyiban le­het közszerző a férje által szerzett vagyonban, ha neve a fassió-le­vélbe beiratott vagy amennyiben a szerzés alapjául az ő vagyona szolgált. C. 1900. jan. 9. 4409/1899 sz. Gr. VII. 189. 1. Gl. II. 1. 238. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents