Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

178 Magánjog tem", annak a kijelentése benfoglaltatik, hogy az okirat az örökhagyó vég-akaratát tartalmazza. C. 5890/1900. sz. Gr. VII. 522. 1. A fejbólintás nem pótolja az örökhagyó részéről szükséges szóbeli kijelentést. C. 1892. decz. 29. 3242. és 1076/88. Gr. VII. 523. 1. Gl. IIL 194. 1. Az 1876: XVI. t.-cz, nem szabja meg, hogy a végrendelkezőnek mily szavakkal kell kijelenienie. hogy a/ idegen kézzel irt végrendelet az ő végintézkedése s az „igy jól van fölvéve" kifejezés erre elegendő. C. 1904. okt. 18. 4881/903. sz. Gr. X. 84. 1. Amidőn a tanuk a végrendelet záradékában az okiratot az örökhagyó végrendeletének tanúsították, ezzel magán a végrendeleten az is igazolva van, hogy az örökhagyó a tanuk együttes jelenlétében kijelentette, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. C. 4340/900. és C. 1891. szent. 16. 1324. — V. ö. C. 47. sz. polg. döntv. 1890. ápr. 18. T. Ü. Gr. Vn. 523. 1. Gl. ni. 329. 1. Annak a végrendelet záradékában a tanuk részéről való bizonyításában, hogy az örökhagyó az ő jelenlétükben határozottan kijelentette, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza és azt előttük sajátkezüleg aláirta, benfoglaltatik annak a 'bizonyítása is, hogy a tanuk megértették az örökhagyó kijelentését és hogy akkor együttesen voltak jelen. C. 1894. május 31. 8905/94. Gr. VII. 523. 1. Annak a végrendeleten való bizonyítása, hogy a végrendelkező az aláírást sajátkezűnek elismerte, olyan lényeges alaki kellék, amelynek hiánya a végrendeletet érvénytelenné teszi. Az irni tudó végrendelkezőnek azon kijelentése, hogy az irat az ö végrendeletét tartalmazza, nem foglalja magában annak elismerését, hogy azt sajátkezüleg irta alá. C. 1896. febr. 19. 2074/95. C. 1895. márcz. 10. 622/1894. sz. — UgyanI így C. 1902. szept, 11. 6443/1901. sz. Gr. VH. 524. 1. Gl. III. 195. 1. Valamely okiratnak aláírása annak bizonyításául történik, hogy az aláírás felett irt szöveg tartalma a valóságnak megfelel. Elég tehát: ezen végrendeletem az általam elli ivott tanuk előtt sajátkezüleg Írtam alá. (3255/1900. sz. Gr. VII. 525. 1. Az által, hogy a tanuk a végrendeletet aláírták, a végrendeletben foglalt tények megtörténte a tanuk részéről magán a végrendeleten van igazolva. Curia 1893. márczius 22. 4123/92. és C. 1888. jan. 17. 4431/87. Gr. VII. 525. 1. A tanuk részéről annak bizonyítása, hogy a végrendelkező „általuk értett nyelven szórói-szóra épen ugy végrendelkezett, mint fentebb irva vagyon", csak az esetben foglalná magában annak a bizonyítását, hogy a végrendelkező előttük az okiratot saját végrendeletének jelentette ki, ha a végrendelkező a tanuk előtt mondta volna el végren, deletét. C. 1888. nov. 7. 1826. Gr. v ' „ VII. 526. 1. Érvényes az írásbeli magánvégrendelet, ha az nincs is az örökhagyó által értett nyelven felvéve, ha a tanuk vallomásával igazolva van, hogy a végrendelet az örökhagyó szóval elmondott végakaratának megfelelően foglaltatott írásba, s ha a végrendeleti tanuk, akik bár értenek, de nem beszélnek a végrendelet nyelvén, az előttük felolvasott végrendeletet megértették. C. 1904. decz. 7. 3835/903. Gr. X. 85. 1. Azt a bizonylatot^ hogy a végrendelkező az okiratot végrendeletének kijelentette és azt a tanuk előtt aláirta, vagy már előbb aláírtnak elismerte, a végrendelet szövege csak akkor pótolhatja, ha az a tanuk előtt ismeretes. C. 1901. szept. 8. 5081. — Ellentétes: C. 1895. máj. 1. 4025/94. Gr. VII. 527. 1. Gl. III. 189. 1. A végrendelkező olvasni és irni tudván, az a kifogás, hogy nincs bizonyítva, hogy a végrendelkező a. végrendelet tartalmát ismerte éa