Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

164 Magánjog nálatának teljes hiánya zárja ki. C. 1899 márcz. 14. 36. Gr. VII. 435. 1. A csontszu és gümökór, mely betegségekben az örökhagyó szenvedett és meghalt, a végrendelkezési személyi képességet nem zárja ki. C. 5216/1900. sz. Gr. VII. 435. 1. Az elmegyengeség miatt gondnokság alá helyezett egyén is bir végrendelkezési képességgel, ha az elmegyengeség nem olyan fokú, hogy abból az eszmélet teljes hiányát lehetne felismerni. C. 1872 jan. 24. 74. sz. Gr. VII. 436. 1. A végrendelkezönek különös zárkózott búskomor természete, bujakóros állapota nem elégséges annak megállapítására, hogy végrendelkező nem öntudatosan, illetve elmezavarban cselekedett s tette meg nyilatkozatát. Es ha végrendelkezönek üldözési mániában (insania perispherica — környezeti őrültség) szenvedő állapota megállapitást nyert volna is, minthogy a részletes őrültség nem okvetlen zárja ki az öntudatos cselekvést, nyilatkozattételt, az pedig ki van zárva a tanuk vallomása szerint, hogy a végrendelkező tette, illetve végrendelkezése ily kóros állapot kifolyása lenne, a végrendelkezés érvénytelensége végrendelkező ily kedélybetegsége alapján sem állapitható meg. C. 1904 ápr. 6. 3487/903. Gr. X. 81. !. Az a körülmény, hogy az örökhagyó saját kérelmére, orvosi vizsgálat nélkül, elmegyengeség és tékozlás miatt helyeztetett gondnokság alá, az ő szabad végrendelkezését meg nem akadályozza. C. 1905 április 18. 3893/1904. Gr. XII. 265. 1. A gyengeelméjűség miatt történt gondnokság alá helyezés még nem zárja ki az illetőnek végrendelkezési képességét. C. 1905 jan. 31. 486/1904. sz. Gr. XII. 265. 1. A világos időközöket kizáró bárgyúság miatt gondnokság alá helyezett egyén érvényes végrendeletet nem alkothat. C. 6027/88. Gr. VII. 436. 1. Gl. III. 190. 1. Végrendelkező kényszerítésének bizonyítása. C. 1886 nov. 30. 4549. Gl. III. 185. 1. Az örökhagyó végrendelkezési képessége azon időpont szerint Ítélendő meg, amelyben végrendelkezett. A végrendelet értelmes és szabatos szerkesztése az örökhagyó épelméjüségének bizonysága. Ezzel szemben a tanuk vallomása és a szakértők véleménye a fenforgó körülmények között nem döntő. A nagyfokú idegesség és az üldözési rögeszmében szenvedés nem zárja ki azt, hogy az örökhagyó végrendelete alkotásánál eszének használatában volt. C. 1893 febr. 9. és 10. 12.375/96. sz. és 4943/70. Gr. VII. 439. 1. Gl. III. 176. 1. Az elmezavar a nem szakértő tanuk véleménye és következtetése alapján meg nem állapitható. C. 1885 ápr. 8. 8034/84. Gr. VII. 439. 1. Habár az Írásban és olvasásban különben jártassággal birt örökhagyó a végrendelkezés időpontjában látóképességének meggyengülése miatt nem is volt képes arra, hogy az idegen kézzel irt végrendeletet aláirás előtt elolvashassa, e miatt az a végrendelet érvénytelennek annál kevésbé mondható, mert a végrendelkezésnél jelen volt tanuk vallomása és a végrendeletről kiállított okirat tartalma szerint a vqgrendelet megalkotása alkalmával az irni és olvasni nem tudó örökhagyók végrendeletének érvényességéhez az 1876. évi XVI. t.-cz. 6. §-ában megkívánt külső kelléket is megtartotta. C. 1904 jun. 1. 7968/903. Gr. X. 82. 1. Az egyébként végrendelkezési képességgel biró vakok nincsenek elzárva attól, hogy érvényes Írásbeli magánvégrendeletet alkossanak. C. 1904 jun. 1. 7968/903. sz. Gr. X. 82. 1. A katholikus főpapok szerzeményeik egy harmadáról rokonaik javára csak királyi' engedélylyel végrendelkezhetnek. C. 1873 máj. 19. 4124. sz. C. 1877 február 18. 13.716/1878. Dt. r. f. XXII. 50. sz. Gr. VII. 439. 1. Gl. III. 532. 1. A főpapoknak szerzeményeik egy harmadára vonatkozó végrendelke-