Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 54. Ha valamely szerződést nem önjogu személy kötött, ezt csak ennek törvényes képviselője, vagy nagykorúságának elérte után az annak idején cselekvőképességgel nem birt szerződő fél, de nem másik szerződő félként résztvevő önjogu jogosult megtámadni. C. 1902. június 6. L G. 55. sz. Gl. I. 36. eset H. 2. 458. 1. Gr. VII. 39. eset. 55. Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a jogképesség a halál bekövetkeztével megszűnik s hogy ennélfogva elhalt egyén jogviszonynak az alanya egyáltalán nem lehet, s hogy a fennállott jogviszony alapján valaminek a teljesítésére, kérésére vagy abbanhagyására bírói ítélettel sem kötelezhető; ha a jogviszony egyik alanya meghalt s ha e jogviszonyból folyólag a másik fél követelést érvényesít: az elhalt fél örökőseinek perbe idézése olyan lényeges eljárási szabály, a melynek az alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak. Gr. VII. 40. 56. A hazai jog szerint eltűnt személynek sem életbenléte, sem elhalálozása nem véleLuezendő, hanem bármelyik körülmény az által bizonyítandó, aki azt állítja. C. 1887. febr. 15. 4908. Gl. I. 52. Gr. VII. 41. 57. Az állami anyakönyvek a halál okára bizonyítékul nem szolgálnak. C. 1900. január 31. 1090/99. Gl. I. 53. Gr. VII. 42. 58. Az izr. anyakönyvek vezetése tárgyában 1885. november 13. 1924. sz. a. kelt miniszteri rendeletnek megfelelő módon vezetett anyakönyv mint közokirat, teljes bizonyitékot képez a halál nemére is, amely a halotti kémlet alánján lett abba bevezetve. C. 1893. febr. 8. 179V92. Gl. I. 54. Gr. VII. 43. 59. Az a körülmény, hogy a holttá nyilvánitandó kül földi a birói illetőség megállapításának kérdésében jelentőséggel r,em bír, ha a vagyon, melyre a holttányilvánítási kérő örökösödési igényt tart, Magyarország területén létezik. Curia 1897. január 22. 4630/96. Gl. 1. 56. Gr. VII. 44. 60. Az 1868 :LIV. t.-cz. 523. §. c) pontja alapján holttá nyilvánítható azon egyén, akiről be van igazolva, hogy nagyobb csatában résztvett s azóta hire veszett. C. 1885. november 11. 41.114. Gl. I57. Gr. VII. 45. 61. Ha a felhívott ismeretlen helye.'i tartózkodásának napja nem igazoltatik, akkor a 30 évi határidő aa eltűnési év utolsó napjától számítandó. C. 1885. jun. 10. 2139. GL I. 58. Gr. VII. 47. 62. Az 1848—1849. évi szabadságharca tartama alatt eltűnt egyének halálozási napjául 1880. év jan. 1. napja tekintendő. C. 1887. máj. 27.1812. Gl. I. 59. Gr. VII. 46. 63. A ruhái kimosása czéljából a Dunára indult, s azóta eltűnt egyén holttá nyilvánitandó volt. C. 1886. nov. 30. 6075. Gl. I. 60. Gr. VII. 48. 64. Az eltűnt elhalálozása napjául a 80. év eltelte utáni nap állapítandó meg, ha az eltűnt születésétől 80 év mult el és több mint tíz éve ismeretlen. Curia 1891. február 14. 9990/1890. Gl. I. 61. Gr. VII. 49. 65. A holttányilvánitás csak vélelmet állapit meg, de nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban az erre vonatkozó Ítéletben megjelölt napon halt meg. C. 1889. okt. 16. 1222. Gl. I. 62. Gr. VII. 50. 66. A hagyományos is kérheti a holttányilvánítási eljárás folyamatba tételét. Smsz. 19.853/74. Gl. I. 63. 67. Az a kérdés, vájjon a kérvényező az elhunyt egyén kizárólagos örököse-e, nem a holttányilvánítási, hanem a hagyatéki eljárásban döntendő el. Lfi. 6749/79. Gl. I. 64. Gr. VII. 51. 68. Eltűnt egyén holttányilvánitását nem kérheti az, aki örökösödési jogát szerződésre alapítja. C. 1889. jun. 25. 4253. Gl. I. 65. Gr. VII. 52. 69. A törvénytelen gyermek csak azon vagyont illetőleg bír örökösödési joggal, mely anyja elhalálozásakor ennek birtokában volt; ily körül-