Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

148 Magánjog A hagyatéki vap-^on szerzeményi jogi természetén nem változtat az, hogy öröklött pénzen, vagy ennek tekintete alá eső pénzen vétetett s annak szerzeményi minőségét az állapit ja meg, hogy azt az örökhagyó vette és kifizette. Curia 1889 ápr. 25. 9720/1888. sz. C. 5922/1901. Gr. VII. 362. és 357. Az örökhagyó nagyatyjáról az örökhagyó atyjára hárult, de az atya által végrendeletileg nejének (az örökhagyó anyjának) hagyott vagyon a nagyapai és az apai ágra nézve ági jellegét annak ellenére .is elveszti, hogy az örökhagyó anyja ezt a vagyont az örökhagyónak adta. Az ilyen ingatlanokban tehát ági öröklés czimén csak az anya leszármazói örökölhetnek. C. 1890 nov. 4. 1540. sz. Gr. VII. 3G3. A helyszíneléskor a házastárs tulajdonául felvett ingatlanok mindaddig, amig a helyszínelés tévessége ki nem mutattatik, a tulajdonosul megnevezett házastárs szerzeményi vagyonául tekintendők akkor is, ha ez ingatlanok máskülönben a másik házastárs öröklött ági vagyonát képezték is. Az ilyén ingatlanok ági természetüktől megfosztatván, nem szállhatnak vissza arra az ágra, amelyről eredetileg származtak. C. 7111/1898. sz. Curia 4603/1895. sz. Gr. VII. 364. A kir. Curia: az örökhagyónak első férje K. István azon ténye által, hogy a (reá felperesekkel közöstörzsről öröklés utján hárult) kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor felesége (az örökhagyó) nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, ezen javakat ági természetüktői megfosztotta, az örökhagyó szerzeményévé válván, felperesek, mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személyek, ez ingatlanokra igényt nem támaszthatnak. 1888 jun. 6. 8432. sz. így Curia 9540/1891 sz. is. Gr. VII. 365. és Gl. III. 63. A hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, ami a szüleitől vagy az ágtól kapott vagyon értékét meghaladja. C. 1887. október 7. 3567. és 6544/1903. sz. Gr. VII. 365. A testvér által nővérének kiházasitásakor, de nem osztályrész fejében adott ingó tárgyak ajándéknak lévén tekintendők, a megajándékozott nővérnek elhalálozása folytán mint ági vagyon vissza nem követelhetők, azok tehát a nővér szerzeményét képezik. C. 1887 jun. 27. 3842. sz. Gr. VII. 366. és Gl. III. 68. Az örökhagyóra ennek nagybátyjától törvényes öröklés utján hárult olyan vagyon, amely a nagybátyára nézve is szerzeménynek tekintendő, az örökhagyónak is szerzeményi vagyonát képezi, abban tehát az örökhagyónak életben levő anyja az oldalrokonokat az öröklésben megelőzi. C. 1901 decz. 20. 6199/1901. sz. Gr. VII. 366. A nagybátyától kapott készpénz szerzeményi vagyon. C. 8650/896. sz. Gr. VII. 366. Az a vagyon, amit a testvér testvérétől ajándékba kapott, a megajándékozott testvérnek szerzeményi vagyonát képezi. C. 1897 jan. 12. 9344/1895. sz. Hasonló 4340/1898. sz. Gr. VII. 367. és 357. Az egyik osztályos testvértől (visszteher ellenében) megszerzett apai vagyon a szerző félre nézve nem apáról hárult (ági), hanem szerzeményi vagyont képez. Curia 5592/1903. sz., C. 6765/1888. sz. Állandó gyakorlat. Gr. VII. 367. Az oldalrokon (nagybátya, testvér) szerzeményi vagyonából az oldalrokonokra öröklés utján hárult vagyon az örökösödő oldalrokonoknak is szerzeményi vagyonát képezi. C. 1902 okt. 21. 6600/901. sz., C. 1896 decz. 21. 918/1896.