Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

136 Magánjog 1876. decz. 5. 11.775. Gr. VII. 313. 1. Végrendeletben, vagy örökösödési szerződésben foglalt rendelkezés alapján olyan személy is örökölhet, aki az örökhagyó elhalálozásakor még nem élt. C. 1902. jul. 3. 4134/1902. Gr. VII. 313. 1. A megnyílt örökség — a hitbizomány, helyettesítés és utóöröklés eseteit kivéve, — mindig átszáll az örököseire is az örökösnek, aki öröklési jogának érvényesítése előtt hal meg, mert a megnyílt örökséghez való jog is nem legszemélyesebb s nem is személyes, hanem vagvoni jog, amely átruházható. C. 43. sz. t. ü. döntvény. L. a gyűjtemény I. k. 53. és 54. lapján.) Gr. VII. 314. 1. Egyházi személyek és egyházak fejedelmi jóváhagvás nélkül is örökölhetnek. C. G3. sz. Gr. VII. 314. 1. Az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek nem bírnak öröklési képességgel, ellenben a eongregatiok tagjai, akik csak egyszerű fogadalmat tesznek, öröklésképesek. Curia 1903. szept. 24. 2831/1903. Gr. VII. 314. 1. és Gl. II!. 25. 1. A külföldiek a viszonosság feltétele alatt öröklésre képesek. C. 1888. decz. 11. 2242. Gr. VI. 315. 1. A mechitarista szerzetrend alapszabályai értelmében ezen rend tagjai hagyományok elfogadására szerzési képességgel bírnak. A reájuk megnyílt s hagyatékukba tartozó hagyományra nézve az egyházjognak hazai törvényünk, különösen az 1715: LXXI. t.-cz.-kel is egyező rendelkezése szerint azon szerzetesrend, amelyhez tartoznak, tekintendő örökösnek. C. 1905. febr. 14. 674/1905. Gr. XII. 253. 1. Érdemetlenség. Az a nő, aki férjének gyilkosát pártolja, férje utáni öröklésre érdemetlen. Curia 1891. június 17. 10.020/1890. Gr. VII. 316. 1. és Gl. III. 38. 1. A férj, ki nejét megölte, neje utáni öröklésre érdemetlen. Sz. 1172/899. sz. Gr. VII. 317. 1. A gyermek, aki atyját megölte, atyja utáni öröklésre érdemetlen. Curia 1895. jan. 31. 11.595. Gr. VII. 318. 1. és Gl. III. 35. 1. A testvérgyilkos a testvér után, s általában az, aki az örökhagyót megölte, az örökhagyó után, mint érdemetlen nem örökölhet. C. 1886. jun. 4. 988. sz. Gr. VII. 318. 1. Az, aki az örökhagyót megölte, az örökhagyói végrendelete alapján sem örökölhet. C. 1893. május 17. 9739. Gr. VII. 319. 1. és Gl. III. 40. 1. A magánjog elvei szerint az, aki valamely végrendeletet eltitkol vagy elsikkaszt, az illető örökhagyó utáni örök jogból kizáratik. C. 1888. november 22. 3378. sz. Gr. VII. 319. 1. és Gl. in. 38. 1. A Hármaskönyv I. rész 39. czimének a vértagadásra vonatkozó rendelkezése és a vértagadás tekintetében előibb fenállott törvények mai, a hazai jogrendszerben bekövetkezett átváltoztatás folytán, elavultak. C. 1887. április 14. 5940. sz. Gr. VII. 319. 1. Az érdemetlen az örökségből kiesik és ugy tekintetik, mintlha az öröklés megnyíltakor nem élne, ennélfogva az érdemetlennek törvényes örökösei örökölhetnek az után, aki után érdemet]ensége miatt az érdemetlen nem örökölhet. C. 1886 jun. 4. 988. sz. Gr. VII. 319. 1. és Gl. III. 28. 1. Az érdemetlenség következménye az érdemetlennek gyermekeire ki nem hat és ezek a saját jogukon örökölhetnek az után, aki után az érdemetlen nem örökölhet, ez az öröklés azonban az érdemetlennek csak azon gyermekeit illeti meg, akik az örökhagyó halálakor is már éltek. Curia 2957/1904. sz. Gr. VII. 320. 1. Az állandó Ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az, ki rokonát jogtalanul és szándékosan megöli, ez után az öröklésre érdemetlen és