Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

74 Végrehajtási eljárás 96. §. 1899. 27. G. 55. sz. a. az igényper keretéből kizárták azt a kérdést, vájjon terheli-e igénylő felperest egyetemleges felelősség a végrehajtást szenvedőre, mint házastársra kirótt adóhátralék tekintetében vagy sem? Ellenkezően határozott a Szegedi T. 1902. jun. 23. G. 71/1901. sz. a., mely szerint az 1883. évi XLIV. t.-cz. 95. §-a értelmében kirótt adók miatt az egyik házastárs ellen vezetett végrehajtásnál lefoglalt ingókra a társadósnak tekintendő másik házastárs igénykeresetet nem támaszthat. A Kassai T. egyébiránt 1899. deez. 7. G. 71. sz. a. jogelvként kimondta, hogy a lefoglalt tárgyaknak zár alól való feloldása czéljából inditott igényperben az képezi eldöntés tárgyát, hogv a végrehajtatóval szemben az igénylő felperesnek az igényelt tárgyakra nézve van-e tulajdoni, vagy más oly joga, mely anyagi tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy gátul szolgáljon ezeknek a tárgyaknak végrehajtás utján leendő eladására. A vezető jogesetben foglalt jogelv folyománya az, hogv a Curia 1900. szept. 13. G. 289. sz. h. szerint a kézizálogjogot nem sorozza eme jogok közé, mert a kézizálogjog egyedül azt a jogot alapítja meg, hogy a jogosult eme jogánál fogva követelésének a zálogtárgyból leendő kielégítését követelheti, ellenben, minthogv a végrehajtás nem érinti a kézizálogjogra jogosultnak azt a jogát, hogy követelését a kézizálogul lekötött ingókból kielégithesse, annálfogva a jogosult fél vélt elsőbbségi igényeinek érvényesítése nem igényper, hanem elsőbbségi igény útjára tartozik. Ezen utolsó határozattal azonos a Pécsi T. 1897. febr. 8. G. 86. és a Szegedi T. 1901. szept. 17. G. 111. sz. a kézi zálogjog alapján inditott igénykeresetnek helyt nem adtak. — A Curia 1902. ápr. 22. I. G. 658. sz. h. szerint a dolognak valamely követelés biztosítása végett történt átvételével szerzett jog pedig anyagi tartalmánál fogva nem alkalmas arra, hogy az illető dolog végrehajtási eladását megakadályozza. Igényperben a foganatosított végrehajtás szabálytalanságára felhozottakat tekintetbe venni nem lehet, mert az igényper keretébe ez a kérdés nem tartozik. C. 1908. okt. 11. G. 247. sz. Az igényper tárgyának értékére nézve I. a Polgári Törvénykezés I. R. 1727. sz. jogesetet és az ahhoz fűzött jegyzetet. Gl. VII. 473. Felperes igényét egyedül arra alapította, hogy az említett tételű ingókat ő nemcsak a jelenlegi végrehajtást szenvedő, hanem annak neje ellenében is lefoglalván, miután e foglalás megtámadva nem lett, az ingók fele része, mint a feleség tulajdona a férj elleni végrehajtás tárgyát nem képezheti, miből kétségtelen, hogy felperes igénye, a végrehajtást szenvedő nejének állítólagos tulajdoni jogára és •annak tulajdonára nyert zálogjogra alapíttatott. E jogczim azonban felperes igényének alapjául nem szolgálhat; mert felperes a maga nevében tulajdont nem is vitat, ilyet a perben nem álló harmadik személy javára pedig érvényesíteni kereseti joggal nem bir, a zálogjog pedig esetleg elsőbségi igény alapjául igen, de tulajdoni vagy oly hatályú igény alapjául, mely a végrehajtási eladás gátló akadályait képezheti — nem szolgálhat. C. 1899. föbr. 13. I. G. 612/98. Gl. VII. 475. Az igénylő felperes az ő tulajdonát képező házánalk bérjövedelmét, a végrehajtást szenvedőnek, aki az ö fia, s ennek családjának átengedte iaz ő tetszésétől függő időre. A végrehajtást szenvedő adóssága fejében ez a házibérjövedelem a jövőre vonatkozóan lefoglaltatván, a felperes, mint háztulajdonos, annak a bíród zár alól való felmentését kérte. Ebben a kérdésben foglaltató felülvizsgálati kérelmének nem volt