Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

38 Végrehajtási eljárás 42. §. azonban a letétel elfogadása egy harmadik által a marasztaltak beleegyezésével oly czélból kéretik, hogy a letétemény elfogadásával egyúttal az osztrák ált. ptvkv. 1422. §-a alapján a tlkv. rdt. 91. §. b) pontja értelmében a kielégitett követelésnek átruházása elöjegyeztessék: ezen esetre pedig az 1881: LX. t.-cz. idézett 41. és 18. §-ai nem alkalmazhatók. C. 1891. ápr. 9. 8807/90. Gl. VII. 338. 42. §1 Ha a végrehajtást szenvedő amaz Ítélet ellen, melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett, halasztó hatálylyal nem bíró felebbezéssel élő s az itélet hatályon kivül helyezése esetére öt megillethető visszvégrehajtási igényeinek biztosítására a követelést az 1881: LX. t.-cz. 42. §-a feltételei szerint birói letétbe helyezi, ha az itélet feloldaitott, végrehajtást szenvedő jogositva van a letétbe helyezett összegnek kiutalását kérni. Kolozsvári Ítélőtábla 5. határozat. I. kötet, 243. 1. Gr. III. 174. Gl. VII. 342. A végrehajtást szenvedő fél visszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekében azon esetben is é.het az 1881: LX. t.-cz. 42. §-ában foglalt jogkedvezménynyel, ha a neki megítélt eskü letételére kitűzött határnap elmulasztása miatt halasztó hatálylyal nem biró igazolást ad be. Kolozsvári ítélőtábla 4. határozat, I. kötet. 241. 1. Gr. III. 175. Gl. VII. 34Ó. Ha a végrehajtás az 1881. évi LX. t.-cz. 13. §-a értelmében uj jogosított javára rendeltetik el, s utóbb a végrehajtást szenvedő fél, aki perújítással élt, az 1881: LX. t.-cz. 42; §-ában megjelölt kérelmet terjeszti elő a végrehajtást szenvedőnek a végből, hogy visszvőgrehajtási igénye veszélyeztetettnek megállapittassék, elég, ha kimutatja, hogy a veszély az alapperbeli ellenfele, vagyis az engedményező irányában forog fenn. Győri Ítélőtábla 26. Határozat, I. kötet. 230. 1. Gr. III. 176. Gl. VII. 339. Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ehhez hasonló természetű követelések iránt indított perekben az 1893. évi XVIII. t.-cz. 117. §. 5. pontja alapján végrehaj thatónak kimondott itélet, vagy az 1881. évi LIX. t.-cz. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó itélet alapján kért vagy elrendelt végrehajtás esetében az 1893. évi XVIII. t.-cz. 117. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralévő, s a per folyama alatt lejárt részletekre nézve a végrehajtási törvény 42. §-a alkalmazást nem nyerhet. A Bpesi T. 8. sz. polg. döntvénye. Gl. VII. 341. Tekintve, hogy az 1881: LX. t.-cz. 42. §-ának utolsó bekezdése értelmében a marasztalási összegnek előzetes letételétől csak a kérvény halasztó hatálya, de nem az idézett szakasz alapján előterjesztett kérelem megengedhetősége függ. e szerint az a körülmény, hogy alp. a kérvény beadásával egyidejűleg a marasztalási összeget birói letétbe nem helyezte, a kérvény elutasítására okul nem szolgálhat. B. 1893. május 25. 2117. Gl. VII. 343. Iparosok és segédek között a szolgálati viszonyból kifolyó vitás kérdések felett első sorban az iparhatóság határoz, fennmaradván a vesztes félnek a törvény rendes utja. Az iparhatóság határozata azonban mindenesetre végrehajtható, s pedig közigazgatási, nem birói uton. Az 1881: LX. t.-cz. tehát ily végrehajtásra egyáltalán nem alkalmazható s következéskép a 42. §. jogkedvezményét sem lehet igénybe venni. A vesztes fél, aki rendes bíróság elé viszi az ügyet, ennélfogva veszély kimutatása és a marasztalási összeg letétele mellett sem követelheti a végrehajtás felfüggesztését. B. 1886. febr. 17. 4310. Gl. VII. 344. Az 1881: LX. t.-cz. 42. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy ha a kielégítési végrehajtás a végrehajtató s