Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

,388 A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben Rakovszky István esete: (3. §. 7., 8. p. 6. §. 1878: V. t.-cz. 69. §.) I. A részesség megállapítása tekintetében nem a magánjogi, hanem az általános büntetőjogi elvek irányadók, a minélfogva a beszámitás szempontjából szükséges, hogy a cselekvő magatartása a bekövetkezett jogsértő eredménynyel okozati összefüggésbe legyen hozható. Kell tehát, hogy a cselekvő az eredményt, mint az ő akaratára vissziavezethetőt, tudta és alkart a legyen (szándékosság). II. A részesség törvényes meghatározásából nyilvánvaló, hogy ahhoz nem elég a kellő gondosság és óvatosság elmulasztása a bekövetkezett eredmény előrelátásában, annál kevésbé elegendő a szenvedőleges jelenlét egy harmadik személy által elkövetett tiltott cselekménynél. Gr. V. 175. Gl. X. 55. ítélet: 52/902. sz. Gróf Zichy Jenő esete: (3. §. 3., 6. p. 6. §.) A törvény 6. §-ában körülirt részesség kétségtelenül szándékosságot tételez fel az elkövető részéről, vétkes (culposus) részességet a törvény nem ismer. Gr. V. 176. Gl. 60. ítélet: 65/902. sz. Dr. Szívák Imre esete: (3. §. 27. p. 28., 29., 121., 166. §§.) I. Mi sem áll útjában annak, hogy a kérvény elutasítását eredményezhető elvi kérdések az ügy további tárgyalása nélkül előzetesen eldöntessenek. III. A 28., 29. és 121. §§. következése az, hogy ha a támadók a képviselő ellen csak viszonylagos érvénytelenségi okokat hoznak fel, amig a választást védők a másik jelölttel szemben feltétlen érvénytelenségi okot produkáltak, ugy a választást védőkre nem lehet azt a kötelességet róni, hogy a képviselővel szemben felhozott viszonylagos érvénytelenségi okon felül még az egyes szavazatokra vonatkozó viszonylagos érvénytelenségi tényeket is bizonyítsanak. Az ellenkező az egyenlő mérték alkalmazása és az osztó igazság elveivel állana ellentétben. - IV. A fenti esetben azt sem tehetik kérvényezők, hogy amennyiben a 28. §-ra alapított kérelemnek hely adható nem volna, ugy a 3. §. 27. pontjának alkalmazását kérjék. Mert amennyiben a bíróság a másik jelölttel szemben feltétlen érvénytelenségi ok fennforgását látja, ugy annak jogkövetkezményeit is meg kell itéletileg állapitani, amely következmények megállapítása után kérvényezők, hogy most már azoktól meneküljenek, többé nem hivatkozhatnak a 3. §. 27. pontjára, mint vagylagos önálló érvénytelenségi okra, amely különben is a fenforgó esetben az idézett 28. §-szal elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Gr. V. 177. Gl. X. 4., 95., 107. ítélet: 158/902. sz. Ifj. Eggenhofer József esete: (28. §.) I. A kérelem (petitum) oly lényeges alkotórésze a kérvénynek, amely az egész eljárás kiindulási pontját, a tufajdonképpeni czélját és egyszersmind határait is szabja meg, az azon való túlterjeszkedés tehát végzetes bizonytalanságot és ingadozást idézne elő a „közjogi perben". II. A kérelem (petitum) szerkesztésének és módosításának kellékei. III. Bárha a kérvényben viszonylagos érvénytelenségi okok mellett feltétlen érvénytelenségi okok is hozatnak fel, ugy mégsem támaszkodhatik a szóbeli végkérelem kizárólag a feltétlen érvénytelenségi okokra, feltéve, hogy a választás feltétlen megsemmisítésére irányuló kérelem már magának a kérvénynek petitumából egész világosan ki nem tűnik. (Ez utóbbinak részletezése). Gr. V. 181. Gl. X. 102. ítélet: 169/902. sz. Dr. Reich Aladár esete: (11., 23., 29. §§., 31. §. c) p., 70. §.) I. A 11. §. alapján beadott uj kérvény az alapkérvényt helyettesíti, a kettő tartalma egységesen, mint önálló egész bírálandó el, a minélfogva az alapkérvényben előadott