Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

&84 A Ömráa bíráskodása képviselőválasztási ügyekben nem hivatkoztak. Gr. V. 121. G-l. X. 17., 30., 83. ítélet: 544/1902. sz. Dókus Ernő-esete: (3. §. 1G. p.) A katonai zárvonalak ugy állitandók fel, amint azt a szükség magával hozza, következésképp meg is vál­toztathatók. Az tehát, hogy a pa­rancsnok a katonaságot a fellépett zavarok megszüntetése végett más­hová vezényelte, még ha ez a Vá­lasztási elnök előzetes tudtával és beleegyezésével történt volna is, alapos kifogás alá nem eshetik. Gr. V. 126. Gl. X. 43. ítélet: 552/1902. sz. Gróf Teleki Gyula esete: (3. §. 2., 4., 6., 8., 9. a), b), c), 10., 11. a), b), c), 12., 13., 14., 15., 16., 21., 26., 27. p. 4., 7., 23., 28., 29., 70., 79., 84., 121., 129., 150., 153., 128., 160., 170. §§. 1874: XXXIII. t.-cz. 55., 58., 77. §§.) I. A 3. §. 15. pontjára alapitott pa­nasz indokolására nem elegendő azt állítani, hogy a szavazás alap­jául használt névjegyzékben olya­nok is (bennfoglaltatnak, akik már évekkel azelőtt meghaltak, hogy tehát (következéskép) a használt névjegyzék a törvényes követelmé­nyeknek megfelelőleg kiigazítva nem volt. A kérvényezők maguk sem állítják, hogy a választási el­nök az 1901. évre összeállított, neki átadott névjegyzéket mással cserélte volna ki, annak a panasz­nak a megvizsgálása pedig, hogy a törvényszerűen előirt kiigazítás az 1901. évre összeállított névjegy­zékre vonatkozólag szabályszerűen nem foganatosíttatott, a m. kir. Curia hatásköréhe nem tartozik. II. A választási elnök kiküldése az 1874: XXXIII. t.-cz. 58. §-a értel­mében a központi választmány hatáskörében tartozván, és az ezen kiküldésre vonatkozó eljárás, kap­csolatban az 1899: XV. t.-cz. ^ 3. §-ában felsorolt érvénytelenségi okok egyikével sem állván: kérvé­nyezőknek a választási elnök ki­küldetésére alapitott panasza figye­lembe nem vehető. III. Ha az ellenfél többségének a 28. §. alapján czélzott megállapítására a 3. §. 27. pontja hivatik fel, akkor eme többség megállapítására tör­vényszerű adat gyanánt csak az á le- és hozászámitás szolgálhat, amely a 3. §. 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 12., 13,, 14. és 25. pontjaiban meg­határozott eseteken kivül egyéb alapokon foghat esetleg helyet a 4. és 5. §§. szerint. Ellenesetben magát a 28. §-ra alapitott kérel­met a m. kir. Curia elvileg mel­lőzi, annak daczára, hogy bizonyos szavazatoknak érvénytelenítése te­kintetében a bizonyítási eljárás egyébként elrendeltetett. IV. Nem ütközik a 23. és 70. §§-ba kérvényezőknek az az eljárása, amely szerint a kérvényben köze­lebbről meg nem nevezett válaszo­tok számát a tárgyaláson leszállít­ván, az utóbbi, leszállított számú választókat név szerint tüzetesen megjelölik, — feltéve, hogy a kép­viselőre kevesebben szavaztak, mint amennyi számú szavazat a kérvényben eredetilef érvénytele­nítendő gyanánt szám szerint álta­lánosságban említve volt, viszont a 23. és 70. §§nba ütközik a fenti eljárás, ha kérvényezők a kérvény­ben már eredetileg kevesebb számú érvénytelen szavazatot jelöltek meg a nevek hozzátétele nélkül. A kér­vényben ekként előterjesztett tény­állás határozatlan. V. A 28. §-ra alapitott kérelem eles­vén, a választás-védők részéről be­nyújtott ellenkérvény csak annyi­ban ibir sulylyal, amennyiben az ellenjelöltre adott némely szava­zat érvénytelenítését s ekként azok­nak az ellenfél szavazataiból való levonását eredményezheti. VI. A vallomásnak az állított érvény­telenségi ténv cselekvő és szenvedő alanyai részéről történt egyér­telmű megtagadása a körülmények szerint alkalmas lehet arra, hogy valamely egyéb (habár nem is köz­vetlen ténybeli) bizonyítékot teljes bizonyíték erejére emeljen. VII. Irányadó vezérelv gyanánt veendő tekintetbe a költség megál­lapításánál az, hogy a megtáma­dott és személyesen védekezett vá-

Next

/
Thumbnails
Contents