Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Örökösödési eljárás. lezö jogait már csakis a törvény rendes utján, de mern az örökösö­dési eljáirás sonán érvényesítheti, 'hogy pedig a hitelezőnek csakis a törvény rendes utjia maradhat fenn igénye érvényesítésére, kitű­nik ama törvény 73. §-a rendelke­zéséből, mely még azon örököstár­sat is, ki valamely vagyontárgynak vagy követelésnek a hagyaték ki­egészítő részét vitatja, az azt el nem ismerő örököstársaival szem­ben ama igényének csakis a tör­vény rendes utjáni érvényesítését hagyja fenn. B. 1898. január 18. )013. sz. Gl. VII. 131. Az 1894:XVI. t.-cz. 55. és 95. §-ai Értelmében a hagyatékhoz tartozó vagyonnak a terhek és hagyomá­nyosok kifizetése szempontjából való értékesítése vagy az értékpa­piroknak beváltása iránt az ösz­szes érdekeltek meghallgatandók. B. 1898. okt. 5. 5541. sz. Gl. VII. 132. Az 1894:XVI. t.-czikk 5. és 66. §-ainak egybevetéséből nyilván ki­tűnik, hogy az örökség átruházása, vagy lemondás esetén az örökség megszerzése, vagy a lemondás ok­irattal bizonyítandó és a 85. §. utolsó bekezdése a perre utasítást szabályozván, kétségtelen, hogy a nerre utasítás arra az esetre szól, ha az örökség megszerzőnek okirata van és éppen azért, ha az átruhá­zást közjegyzői vagy hitelesített magánokirattal igazolja, az átru­házó, ellen esetben az örökség meg­szerzője utasítandó perre. B. 1898. okt, 14. 3644. sz. Gl. VII. 133. Az 1894:XVI. t.-cz. 7. §-a szerint az örökösödési eljárásra az a kir. járásbíróság illetékes, melynek te­rületén az örökhagyónak utolsó rendes lakhelye volt. Amennyiben előzőleg kapcsolatos hagyaték le­tárgyalásának szüksége merülne fel, az a körülmény a kir. járás­biróság illetékességén az idézett törvénycikk 69. §-a értelmében mit sem változtat, ha csak az illető örökösök a most idézett szakasz értelmében a hagyatéki tárgyalá­sok egyesítését nem kérik. C. 1899. január 13. 7066. sz. Gl. VII. 134. L. még a 6165/901. sz. határozatot a 7. §-nál. A közszerzeményi jog érvényesítése az 1894 :XVI. t.-cz.-kel szabályozott eljárás és a 84. §-án alapuló perre­utasitás keretén kívül, külön per­rel eszközlendő. Az idézett t.-cz. 70. §-a sem alkalmazható a köz­szerzeményi igény érvényesítésére, amennyiben ez a szakasz a 67. és 69. §-okkal összefüggésben lévén magyarázandó, az örökhagyó nevén álló oly ingatlanokról intézkedik, melyeket még az örökhagyó el­idegenített. C. 1904. május 13. 2288. sz. Gl. VII. 135. és 136. Az osztályegyezség érvényéhez nem kívántatik meg, hogy az írásba, illetőleg - hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalltassék. Curia 1904. április 19. I. G. 700/903. p. sz. Gr. X. 1081. A végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt alsóbb rendű róm. kath. papok után a szerzeményi hagya­ték egyharmad részére való örök­lésre hivatott községbeli róm. kath. szegények képviseletére nem az illető község mindenkori bírája, hanem rendszerint és abban az esetben, midőn a szerzeményi ha­gyatéknak egyharmad része az 1000 K-t meghaladja, feltétlenül a köz­alapítványi kir. ügyigazgatóság van hivatva. Curia 1905. május 9. 3408/905. sz. Gl. XII. 1524. A hagyatéki tárgyaláson részt nem vett hagyományost az ott létre­jött s a végrendelettel ellentétes megállapodás s az ennek alapján hozott hagyatékadó végzés nem köti. Curia 1905. február 12. G. 518/904. sz. Gl. XII. 1525. Az a körülmény, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet nem biró, hanem csak a bírósági aljegyző vette fel, nem bir döntő befolyás­sal, ha a bíróság azt a jegyzőköny­vet elfogadva, meghozta az átru­házási végzést, mely ellen nem szólalt fel egyik érdekelt fél sem.

Next

/
Thumbnails
Contents