Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 53. §. illetőségtől eltérésnek helye nem volna. 0. 1891. szept. 9. 4311. sz. Gr. IV. 604. A perrendtartás 53. §. c) pontja csak a házassági viszony érdemleges elbírálását tárgyazó perekre — felbontás, ágytól és asztaltól való elválás — vonatkozik, a melyek közé a házassági elválásból felmerülő vagyoni követelések iránti keresetek nem tartoznak. Curia 1897. július 14. I. G. 218. sz. Gr. IV605. Gl. VI. 492. A perrendtartás 53. §. d) pontja a kiskorúak jogainak megóvását czélozza, a miből következik, hogy a kiskorúak a rendes birói illetőségtől csak az ellenük érvényesitett perekben nem vonhatók el; a törvény eme rendelkezése azonban akkor, ha a kiskorúak képviselője felperesi minőségben lép fel, alkalmazást nem nyerhet. 0. 1900. április 10. 155. sz. Gr. IV. 606Gl. VI. 493. Nem vehető a rendes birói illetőségtől eltérésnek, ha a kereset könyvkivonat vagy számla alapján a könyvvitel helyének bírósága előtt tétetett folyamatba; ennélfogva ily biróság előtt a perrendtartás 53. §. második bekezdése esetében gyámság alatt levő személyek ellen is meginditható a kereset. Semmitőszék 1870. július 13-án. 6093. sz. Gr. IV. 607. Tekintve, hogy valamely önjogu személy kötelezettségei, későbbi gondnokság alá helyezése folytán, változást nem szenvednek: a hitelező a perrendtartás 53. §. d) pontja által nincs korlátozva abban, hogy az adósa irányában kikötött szabad biróválasztási jogot, annak gondnoksága alá helyezése után, a részére kinevezett gondnok ellen, az illető követelés iránt indítandó keresetre nézve is igénybe vehesse. Semmitősz. 1875. február 18. 1006. sz. Gr. IV. 608. Gl. VI. 498. A perrendtartás 53. §-a nem vonatkozik az eljárás nemeire, minélfogva az a rendes birói illetőségtől való eltérés fogalma alá nem esik, ha a gyámság vagy gondnokság alatti személyeket illetőleg a rendes eljárás helyett a sommás eljárás kiköttetik. Curia 1897. jun. 16. I. H. 25. sz. Gr. IV. 609. Gl. VI. 494. Szerződésileg kikötött birói illetőség meg nem szűnik annak a személynek a halálával, a ki magát a sommás eljárásnak és a hitelező által választandó biróság illetékességének alávetette, hanem az örököseire is kiterjed még akkor is, ha ezek között kiskorúak vannak. C. 1904. január 26. G. 507/903. sz. Gr. X. 754. Az 1868 :LIV. t.-cz. 53. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint oly perekben, melyekben gyámság alatti személyek érdekelvék, a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen, egyenesen kizárja a perrendtartás 52. §-ának b) pontja értelmében az örökhagyóval szemben megállapított eltérésnek a kiskorú örökösökre, mint gyámság alatt álló személyekre, leendő kiterjesztését. O. 1900. augusztus 26. 942. sz. Gr. IV. 610. Gl. VI. 496. Az 1868 :L1V. t.-cz. 53. §-ának d) pontja a sommás birói hatáskör kikötésére általában nem, a helyi illetőség kérdésére pedig akkor nem vonatkozik, ha a gyámság alatt álló személy mint jogutód vonatott perbe, a szabadon választható biróság pedig már a jogelőd ellenében kiköttetett. Curia 1902. jaunár 21. I. G. 497/901. Gr. IV. 611. Gl. VI. 494. és 495. Habár felperes keresetét váltólevélre alapitá is, miután azonban nem a váltótörvényszékek által követett kivételes váltói, hanem a köztörvényi uton érvényes eljárást kérte alkalmazni s a váltóügyek nem tartoznak azok közé, melyeknél az 53. §. szerint a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nem lehetne: felperes keresete helytelenül lett hivatalból elutasítva.