Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

134 Nov. 17., Polg. perrendtartás 112—113. §§. kétségbe vonták felperesnek az örökhagyótól való leszármazását és felperes e tekintetben keresetéhez semmi bizonyitékot sem mellékelt, mert alperesek a per felvételére meg nem jelenvén, eme kifogásuktól elállottaknak tekintendők és a haláleset-felvétel a leszármazás igazolására a jelzett esetben az 1877 :XX. t.-cz. 250. §-a 3. pontja értelmében elegendő bizonyítékul szolgál. C. 7653/93. sz. Gl. VI. 808. Az 1881 :LX. t.-cz. 237. §. értelmében a zárt kérő már zárlati kérvényében köteles okiratokkal igazolni a birtokos ellen való igényt, vagyis a zárlat elrendelésének kérdése egyedül a kérvényhez mellékelt bizonyítékok alapján döntendő el. Ebből folyóan egyrészt nem vehető figyelembe zárlati ügyben a perbeli bizonyítékokra való hivatkozás, másrészt nem alkalmazhatók a perrendtartás 111. §-ában meghatározott jogkövetkezmények annak a félnek terhére, a ki a kellőleg fel nem szerelt zárlati kérvény következtében kitűzött tárgyaláson meg nem jelent. B. 1888. július 16. 33. sz. Gl. VI. 810. 112. §. A netán létező ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok jogköre nem terjedhet ki arra, hogy a szabályszerűen perbe idézett, de nem védekező ismert örökösök érdekeit megvédje. Budapesti tábla 1902. május 22. 764. sz. Gr. IV. 1030. A tárgyaláson megjelent alperestársaknak az a védekezése, hogy ők az illető adóslevelet ki nem állították, a kölcsönösszeget meg nem kapták, a kölcsönösszeg visszafizetésére kötelezettséget nem vállaltak, az adóslevél nyelvét nem értik, az adóslevél nekik általuk értett nyelven meg nem magyaráztatott és hogy ők a házrólházra aláirás végett hordott adóslevelet megtévesztve és megfélemlítve mint olyant állították ki, a minek tartalmát nem ismerték, hanem nekik akként magyarázták meg, hogy az egy kérvény, csak az ő személyükre vonatkozik és a meg nem jelent alperesekre nem bir jelentőséggel. Curia 1905. február 10. G. 645/904. sz. Gl. XII. 1277. 113. §. Oly esetben, midőn a kereset feleknek a tárgyaláson meg nem jelenése folytán a perrendtartás 113. §-a alapján lett megszűntnek nyilvánítva, a perrendtartás 113. §-ának értelmezése körül az 1868: LIV. t.-cz. életbelépte óta kifejlődött, a váltóeljárásnál az 1876. évi november 1-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 26., illetve 23. §-ában már világos kifejezést is nyert bírósági gyakorlat szerint a tárgyalás ujabb elrendelését bármelyik fél kérheti. Bpesti tábla 1882. június 21. 2892. sz. Gr. IV. 1031, Gl. VI. 815. A perrendtartás 113. §-a rendes perekben csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a peres felek a per felvételére meg nem jelentek, ha pedig a perirat beadására kitűzött határnapon a felek valamelyike nem jelent meg s nem adta be periratát, a pertárnok a periratokat csak akkor tartozik a törvényszékhez bemutatni, ha az ellenfél Ítélet alá terjesztést kér. Budapesti tábla 1888. április 10. 21.117. sz. Gr. IV. 1032. Gl. VI. 816. Ha a peres felek a tárgyalást kölcsönösen elhalasztották, miből okszerüleg következik, hogy az alperes irányában a tárgyalást megelőzőleg hozott megszüntető végzések hatálya elenyészett, az elsőbiróság helyesen járt el, midőn a per további tárgyalása végett intézkedett. Curia 1890. június 5. 39^282. sz. Gr. IV. 1033. Ha a váltóperben' a felek a perfelvételkor abban állapodnak meg, hogy perbeszédeik beiktatására külön jegyzőkönyvet vesznek fel, ilyent azonban be nem terjesztettek, ak-