Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. II. kötet (Budapest, 1910-1911)
Kereskedelmi jog 43—44. §§. 29 külön okiratban kötelezni és az e részben vállalt kötelezettség a megbizót nem kötelezi. Curia 1901 november 15. 532/901. Gr. IX. 231. Az üzletvezető jogköréhez nem tartozik a készfizetői kezesség elvállalása. C. 1882. október 11. 500. sz. Gr. IX. 232. Gl. IV. 143. és 154. A férj mint nejének üzletvezetője, nejének különös meghatalmazása nélkül őt kötelező kezességi nyilatkozatot nem tehet. C. 1899. G. 92. sz. Gr. IX. 233. Gl. IV. 155. Az üzletvezető jogköréhez nem tartozik az üzleti követelés részbeni elengedése. C. 1316/903. Azonos 280/99., 1254/91. Gr. IX. 234. Gl. IV. 156. és 158. A kereskedelmi meghatalmazott jogköre nem terjed ki tartozások elengedésére. C. 1899. november 31. 547/99. Gr. IX. 235. Az üzletvezető a szokásos „Rabatt" engedésére a keresk. törvény 43. §-a szerint felhatalmazottnak tekintendő. C. 1254/91. Gr. IX. 236. Gl. IV. 151. A oénzintézetnek oly vidéki meghatalmazottja, aki az adósoktól a váltókat leszámitolás végett átvette, a kölcsönöket kiadta, a tett fizetéseket elfogadta s a pénzintézethez juttatta — az átvett fizetéseket az intézet nevében és részére felvenni meghatalmazottnak tekintendő. C. 1900. április 25. 104/900. Gr. IX. 237. Az adásvétellel megbizott közeg a vételár s a fizetési feltételekre vonatkozó megállapodásra is jogosítottnak tekintendő, s e szerint a vevőre az ezen közegek által aláirt vételi jegyben foglalt feltételek kötelezők még abban az esetben is, ha a közeg által az eladóhoz juttatott másik vételi jegyben ettől eltérő feltételek foglaltatnak. Curia 786/900. Gr. IX. 238. Az üzleti összeköttetésben levő felek abban állapodván meg, hogy az egyik fél által a másik fél vevőinek szállitott áruk vételára az árukat szállító fél megbízottja által szedendő be az egyes vevőktől és ez által szolgáltatandó át a másik félnek elszámolás végett, a beszedett vételárnak ezen megbizott által történt elsikkasztása esetében az nem a számadással tartozó, hanem a megbizottat rendelő fél terhére esik. C. 1901. október 17. 211. sz. Gr. IX. 239. Oly esetben, melyben a felek a köztük vitás követelések ismeretében biznak meg valakit az ügy rendezésével, az ilyen megbízottnak jogköre minden esetre kiterjed a vitás követelés elismerésére, illetve elengedésére is. C. 1899. szeptember 29. 406. sz. Azonos 517/901. Gr. IX. 240. A valamely követelés biztositására meghatalmazott, akinek részére az a korlát állíttatott fel, hogy a követelésből mitsem engedhet, nem bír jogkörrel a követelés egy hányadának elengedésére. Curia 1903. június 10. 504/902. Gr. IX. 241. Az üzletvezetőnek hitelben vásárlástól való eltiltása közöltetvén a hitelezővel, ez ennek daczára az üzletvezetőnek hitelezett áruk vételárát a czégtulajdonostól a hitelező akkor sem követelheti, ha az áruk a czégtulajdonos üzletébe beruháztattak. C. 119/98. Gr. IX. 242. Ha az üzlettulajdonos az eladót figyelmeztette, hogy az üzletvezetőnek ne hitelezzen, ez utóbbi nem követelheti oly áruk vételárát, melyeket ennek daczára az üzletvezetőnek hitelbe eladott, még akkor sem, ha bizonyittatik, hogy ezek az áruk az alperes üzletébe átvétettek. Curia 1897 május 19. 364/97. Gr. IX. 243. Az üzletvezető jogköre. Térfi VIII. 410. A fennálló kereskedelmi szokás szerint az üzletvezető abban az esetben, ha a megrendelőknek anyagi megbízhatóságát is vizsgálni köteles, a részére kikötött províziót csak a tényleg befolyt vételár után