Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. II. kötet (Budapest, 1910-1911)

196 Kereskedelmi jog 30Ö. §. grával élhetett és az a körülmény, hogy a takarékpénztár az alapszabályok értelmében a kamatot tőkésítette és a betevő javára elkönyvelte, az elévülést félbe nem szakítja. C. 1900. febr. 21, 1249/99. sz. Gr. IX. 1303. Az osztálysorsjegy vételára nem jelentkezik hitelezettnek, ha az eladó az elöbbeni sorsjegyre esett nyeremény összegét meghaladó értékben küldött sorsjegyeket és a czimzett a többvételárt húzás előtt ki nem fizette. 0. 1907. febr. 28. 101/906. Gl. XIV. 743. Takarékbetétnek másnak nevére eszközölt átírása harmadik személy javára kötött jogügyletet képez. Ha az átirás azon kikötés mellett történt, hogy a betéti összeget csak ezen harmadik személy veheti fel és a takarékpénztár csakis ennek fizethet, a takarékpénztár az eredeti betevőnek a betéti összegeket ki nem fizetheti és ha azokat kifizette, ugy ezt csakis saját veszélyére és a harmadik személyt megillető jogoknak sérelme nélkül tehette. C. 1906. május 18. 260. sz. Gl. XIII. 1257. A bemutatóra szóló sors4 mindaddig, mig a kibocsátó a nyerő sorsjegyet be nem váltja, akkor is megtartja forgalomképességét és bemutatóra szóló papír minőségét, ha nyereménynyel kihuzatik. Ha valaki ily kihúzott sorsjegyet megvásárol, a vevő ezt mint bemutatóra szóló értékpapírt szerzi meg, amely szabály akkor is áll, ha a kihúzott osztálysorsjegyet a főelárusitó veszi meg. Bpesti T. 1906. márczius 1. G. 6. Gl. XIII. 1258. Térfi X. 55. A kölcsönkapott értékpapírok vissza nem adása esetében azoknak nem névértéke, hanem tényleges értéke térítendő meg. C. 1906. szept. 12. 1372/905. Gl. XIII. 1259. Idegen vagyont zár alá venni másnak a tartozásáért az anyagi jogszabály szerint nem lehet; azzal szemben pedig, hogy az illető takarékpénztári betét az igényperrel fellépő felperes tulajdonának megállapittatott, az a kérdés, hogy a foglaltató takarékpénztár a betétre szerzett-e olyan jogot, mely őt feljogosítaná arra, hogy abból a végrehajtást szenvedő tartozására nézve kielégítést szerezhessen, az igényper keretébe nem tartozik. C. 1905. márczius 1. G. 573/904. sz. a. Gl. XII. 1903. Gottl. X. 2173. A küllapján az arra jogosítottak valódi aláírásával ellátott betéti könyvecskére teljesített befizetések esetén jóhiszemű személyekkel szemben az illető takarékpénztár sikeresen csak ugy élhet azzal a kifogással, hogy az abban foglalt befizetések a valóságban meg nem történtek, ha ezek a befizetések az intézetnél létezett szabályok vagy szokások ellenére teljesíttettek. C. 1905. szeptember 27. 1023/904. sz. a. Gl. XII. 1904. A takarékbetétek is elévülnek a rendes elévülési idő alatt, de ha az alapszábályilag a rendesnél hoszszabb elévülési idő köttetett ki, akkor a hosszabb elévülési idő veendő számításba. — A takarékpénztár és a betevő között a szerződéses jogviszonyt a betétel idejében érvényes alapszabályok határozzák meg, egy későbbi alapszabálymódosításnak pedig a már korábban megszerzett jogok tekintetében jogfosztó vagy, jogcsorbitó hatálya nem lehet. C. 1905. máj. 23. 1047/904. V. sz. a. Gl. XII. 1905. A keresetlevélben körülirt postatakarékpénztári betétkönyv örökhagyó halálakor annak hagyatékában nem találtatott, hanem az már akkor alperes birtokában volt. Maga ez a körülmény vélelmet szolgáltat arra nézve, hogy alperes ennek a betétkönyvnek tulajdonát az örökhagyótól megszerezte. Ezzel a vélelemmel szemben felperes tartozott volna bizonyítani, hogy alperes nem jogszerű czimen jutott annak birtokába. Az 1885. évi IX. t.-cz. 17. §-nak mellőzése a