Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
76 21. §. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. -ezzel az általános szabállyal szemben kivételes rendelkezéseket is tartalmaznak ugyan, de a kivételes rendelkezések csupán az érvényesítés sorrendjére vonatkoznak és egyebekben az eladó és vevő egyetemleges kötelezettségét nem érintik és meg nem szüntetik. — Az itt vitás esetben azonban a kivételes rendelkezések alkalmazásának helye egyáltalán nem lehet. — Egyrészről, mert az elsősorban való fizetési kötelezettség az illeték elvállalása alapján a szószerint idézett rendelkezések szerint csak magukra a szerződés megkötésében résztvevő felekre vonatkozik, azokra a felekre, akiket a fizetési kötelezettség az illetékszabályok értelmében különben is terhel, örököseikre azonban, akik már nem az illetékszabályok értelmében, hanem csak a jogutódlás magánjogi következményekép volnának terhelhetők, ki nem terjed. — Á kérdés szövege szerint pedig a vevő meghalt, hiányzik tehát az a személy, akivel szemben az első-, sorban való fizetési kötelezettség az idézett rendelkezések alapján érvényesíthető lenne. — Az eladóval szemben tehát előáll az egyetemleges kötelezettségnek minden sorrendtől és kivételtől független esete, az az eset, amikor az eladó az egyetemlegesség jogi természetéből folyólag az illetéket feltétlenül fizetni tartozik s amikor a kincstár vele szemben szabadon érvényesítheti követelési pogát anélkül, hogy előbb a vevő örökösei ellen kellene fordulnia. — Ennek a felfogásnak pedig teljesen megfelel az illetékkezelési utasítás 80. §. 5. pontja után következő bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy ily esetben, amikor a kincstárnak az örökösök ellen a polgári bíróság előtt per útján kellene eljárnia, előbb a közigazgatási úton kötelezhető eladó ellen kell a követelést érvényesíteni. (86. számú jogegységi megállapodás.) A szerződő felek örököseinek illetékfizetési kötelezettsége csak akkor kezdődik, ha a szerződő felekkél szemben a behajthatatlanság esete forog fenn. Téves a panaszosnak az az álláspontja, hogy az eladó illetékkötelezettsége csak akkor következik be, ha a vevő örököseivel szemben is behajthatatlanság esete állana elő, mert az 1920:XXXIV. tc. 21. §-ában a vevő és eladóval szemben a kincstár javára kimondott egyetemleges kötelezettségből folyik az, hogy a vevővel szemben behajthatatlanná vált illetékért legközelebbi sorban az eladó tartozik felelősséggel s a szerződő felek jogutódai a hivatolt törvény 22. §-a szerint csak mint \ezesek kötelezettek. (1621. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.)
