Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

52 8. §. — Mentes ingatlan vagyonátruházások. kedések tárgyául ne szolgáljanak. De különben is az ilyen korlátozó rendelkezés nemcsak ezekre az elidegenítésekre áll fenn, hanem az 1920:XXXVI. és az 1924:VII. tc. értelmében minden magánjogi ügylettel kapcsolatban történt olyan magánátruházásokra is, amelyekre a törvény az államnak elővásárlási jogot biztosít. Egyedül a jóváhagyás szükségességének, tehát már ez okból sem lehet jelentőséget tulajdonítani az illeték viselése kérdésénél. S a juttatás és a magánjogi jogügylettel történő elidegenítés között fennálló lényeges különbséget igazolják éppen a juttatás és az elidegenítés megtagadásához fűződő következmények is. A juttatás megtagadása esetén az Országos Földbirtokrendező Bíróság a házhellyel, a földdel tovább is a törvény korlátain belül szabadon rendelkezik. Ellenben, ha az elidegenítést a bíróság a törvény idézett 76. §-a alapján megtigadja, a jogügylet tárgyául szolgált ingatlan juttatása nem kerül a bíróság rendelkezése alá, hanem megmarad az azt átruházni szándékolt juttatottnál, és tőle azt elvenni és szabadon juttatni csak akkor lehet, ha az 1924:VII. tc. 17, vagy az 1928:XLI. tc. 5. §-ában meghatározott elvételi okok valamelyike jogerősen kimondatott. Ezek alapján a rendelkező részben kifejezett álláspontot kellett elfogadni. (174. számú jogegységi megállapodás. — 1932.) Azok a vállalatok, amelyek részére az 1907:111. tc.-ben meghatározott állami kedvezményeket az 1920:XXXIV- tc.-ben foglalt azzal a korlátozással biztosították, hogy ingatlanszerzéseik nem részesülnek illetékmentességben, ezt a mentességet annak ellenére sem igényelhetik, hogy az 1931 :XXI. tc., a vagyonátruházási illeték tekintetében addig fennállott szóbanlévő korlátozást megszüntette. A bíróság magáévá tette a m. kir. pénzügyigazgatóságriak a panaszolt határozat helyes indokaiban kifejtett azt az álláspintját, hogy a panaszos cég — minthogy még az 1907:111. tc. alapján kapta meg az ennek a tc.-nek 1. §-ában meghatározott állami kedvezményeket az 1920:XXXIV. t.-cikk 8. §.4. pontjában megállapított korlátozással — nem részesíthető az 1931 r .XXI. tc. 8. §-a 2, pontjában megadott kedvezményben, és pedig a panaszban felhozottakkal szemben azért sem, mert az 19(31 :XXI. tc. 38. §-ának második és negyedik bekezdésében foglaltak egybevetése és helyes magyarázata mellett a törvényhozó az 1931 :XXI. tc. életbeléptekor az 1907:111. t.-cikk alapján az 1920:XXXIV. tc. 8. §-ában foglalt korlátozással megadott s az engedélyezett időpontig még fennálló kedvezményeken ép oly kevéssé kívánt tágítani, mint ahogy