Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

40 6. §. — Öröklés, ajándékozás illetékmentes. tességet az 1868:XXIII. tc, 21. §-a kizárólag a tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra rendelt ajándékozásokra nézve állapítja meg. A templom, a papi és harangozói lakás azonban az említett célokat nem szolgálja, nevezetesen a közoktatás célját sem, mert valamely vallásfelekezet hitelveinek hirdetése és terjesztése, amire a templom szolgál, a közoktatás körébe, ennek fogalma szerint nem vonható. A m. kir., közigazgatási bíróság sem a panasziratban idézett szám alatt, sem egyáltalán oly döntvényt nem hozott, amelyben kimondotta volna azt, hogy a templom a közoktatás céljára szolgáló intézmény volna. Az évek előtt hozott egyik ítélete indokolásában kifejezésre jutott ily felfogás pedig a jelen ügy elbírálásánál törvény szerint irányadó nem lehet és pedig annál kevésbé, mert a bíróság újabb állandó gyakorlata ezt a felfogást magáévá nem tette. (537. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.) Gazdasági egyletek javára tett hagyományok, illetékkötelesek. Az illeték díj jegyzék 95. tételének B. g) pontja értelmében csupán a tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra rendelt örökségek, hagyományok és ajándékozások illetékmentesek, már pedig a gazdasági egyletek tudományos, közoktatási vagy közjótékonysági jelleggel nem bírván, a részükre tett hagyományok tekintetében illetékmentességben nem részesíthetők. (154. számú elvi jelentőségű határozat. — 1899.) Az 1900 :XVI. és az 1902 :XIV- tc.-kek által létesített gazdasági munkás- és cselédsegélyzo pénztárak javára tett hagyományok az örökösödési illetéktől nem mentesek. Bár a m. kir. pénzügy igazgatóság panaszolt határozatának az az indokolása, mely szerint a gazdasági egyletek javára tett hagyományok illetékkötelesek: a panaszolt határozatnak fenntartására kellő alapot nem nyújthat, mivel a panaszosnak az esetében nem gazdasági egyletnek javára, hanem az 190Ö:XVI. illetve az 1902:XIV. tc.-kek által létesített gazdasági munkásés cselédsegélyzo pénztárnak javára tett hagyományról van szó; a panasznak helyet adni nem lehetett azért, mert a kiszabási iratok között levő végrendeletből illetve a hagyaték átadó végzésből kitetszik, hogy az elhalt W. H. a kérdéses 1000 K összeget, a gazdasági munkássegélyző pénztár megyei fiókja javára, nem valamely különlegesen meghatározott célra, hanem minden megszorítás nélkül, azaz tehát — kétségtelenül — a seeélypénztárnak általános céljaira hagyományozta. Ebből kifolyólag az teendő elbírálás tárgyává, hogy vájjon a gazdasági munkás- és cselédsegélyzo pénztárnak általános céljai