Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

6'. §. — Öröklés, ajándékozás illetékmentes. 37 2sett törvényhely is ily értelemben alkalmazandó s ennek alapján az illetékmentesség csak oly mérvben engedélyezhető, amily mérvben a H. alapítvány a hazai közoktatást mozdítja elő. Nem vitás, hogy a hazai közoktatás előmozdítására szoígál az alapítványnak ama 2/8 része, mely magyar honosok részére tétetett, mert tényleg csakis 2/8 részt élvezik magyar honosok, amennyiben a b), c), d) és e) alattiakat mind külföldi illetőségűek kapják. Ámde nemcsak azok az összegek szolgálnak hazai célt, amelyeket magyar honosok kapnak, hanem üzok is, amelyeket külföldiek, hazai intézetek látogatása céljából élveznek, tehát az alapítvány d) alatti 1/8 része is, mert a külföldiek itt a hazában nyervén kiképeztetésüket, egyíelöi anyagi kiadásaik a belföld javára esnek s a közoktatási költségek fedezésére közrehatnak, másfelől külföldön terjesztik a hazai tudományosság jó hírét, nemzetünknek barátaivá válnak s nem egyszer a hazának hasznos polgáraivá lesznek. A hazai céltól azonban teljesen távol állanak a b), c) és e) alatti intézmények, mert az itt elsorolt 5/8 jövedelmet külföldiek külföldi iskolában élvezik, s így ezek nem a magyar állam, hanem az illető külföldi állam céljait szolgálják. Ezen indokokból az illetékmentesség a H. alapítványnak 3/8-ára volt megállapítandó. (716. számú elvi jelentőségű határozat. — 1906.) Az olyan egyesület részére tett hagyomány, amely csak a saját tagjait segélyezi, közjótékonysági célra rendeltnek, s így illetékmentes hagyománynak nem tekinthető. A panasziratnak hivatkozása arra, hogy a segélynyújtásnak társadalmi osztály, nemzetiség, hitfelekezet szerint megjelölt személyekre való korlátozása a jótékonysági intézményt közjótékonysági jellegétől meg nem fosztja, a panaszos pénztár közjótékonysági intézmény jellegére nézve kellő érvül nem fogadható el. — Az emberiségnek terület nemzetiség; vallás, foglalkozás, stb. szerint meghatározott körei közjellegüek s így az azok által, saját körükhöz szorítkozólag gyakorolt jótékonyság is, közjótékonyság jellegével bír és az egyes személy, amidőn az ily körökre terjedőiéig jótékonyságot gyakorol, a közjótékonyság feladatának megvalósítását mozdítja elő. Nem is lehet tehát kétséges az, hogy az ilyennemű korlátozás a hagyományt vagy alapítványt közjótékonysági jellegétől nem foszthatja meg. — A közjótékonyság feladatkörén kívül eső szükségletek kielégítésére szolgáló, továbbá a pusztán rokoni vagy szűkebb alkalmazotti viszonyból eredő jóindulatra visszavezetendő segélyezések azonban közjótékonysági célú segélyezésieknek nem tekinthetők. — A panaszos pénztárak, a fellebbezési előadás szerint a G. S. F. és társai rt.-nál alkalma-