Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

206 im.xLiu. tc. í. $. szabályok szerint tárgyalják, ezek a zárjelben idézett szakaszok annyiban szintén iránjadók, hogy az illető szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a régi perrendtartásban ennek megfelelő intézkedések voltak. Egy olyan szakaszt azonban, amely az új Pp. bizonyos rendelkezésére hivatkozik, semmi esetre sem lehet alkalmazni a régi perrendtartás alapján végzett olyan cselekményre, vagy beadványra, amelynek megfelelőt az új Pp. nem ismer. Ilyen cselekmény a régi rendes perekbén az iratváltás és az egyes iratok beadására igénybe vehető halasztásoknak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzése. Az új Pp. az írásbeli tárgyalást teljesen kiküszöbölte az első bírósági eljárásban s így az erre vonatkozó régi szabályoknak megfelelő szabály az új Pp.-ben nem is lehet. Az 1914:XLIII. tc. 2. §-ának alkalmazásánál különösen nem szabad figyelmen kívül hagyni az abban idézett perrendtartási szakaszokat. Ennek a szakasznak ugyanis a javaslat indokolásából, valamint a képviselőházi tárgyalás során tett miniszteri nyilatkozatokból kitűnően a főcélja az volt, hogy a Pp.-nek a per elhúzásának a megakadályozását célzó; rendelkezéseit támogassa. Mivel kivételesen súlyos illetéktételeket állapít meg, a legszorosabban kell magyarázni.. Erre mutat rá különben a végrehajtása tárgyában kiadott pénzügyminiszteri utasítás 2. §-a is. Figyelembe véve tehát azt, hogy a Pp.-nek azok a szakaszai, amelyekre a 2. §. 1. és 2. pontja hivatkozik, valamennyien egészen más természetű cselekmények halasztására vonatkoznak, mint amilyen cselekmény a periratok beadása, kétségtelen tehát, hogy ennek a szakasznak a rendelkezései az itt tárgyalt kölcsönös beleegyezésen alapuló halasztásra, illetve annak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzésére semmikép sem alkalmazhatók. Erre az eredményre kell jutni, különben a 2. §-nak fentemlített céljára való tekintettel is. A Pp. a régi perekre nézve nem alkalmazza ezeket a szabályokat, amelyek a per elhúzásának megakadályozását szolgálják. Érvényben hagyja azokat a szabályokat, melyek módot adnak arra, hogy a peres felek közös megegyezéssel halogathassák ügyük elintézését. Logikai következetlenség volna tehát az ennek az elvnek érvényesülését támogató, elősegítő magasabb illetéket követelni akkor, amikor a törvényhozó az alapelvet elejtette. A 2. §. nem lévén alkalmazható, el kell dönteni azt a kérdést, mely szabály szerint és milyen illeték alá esik tehát a kölcsönös beleegyezéssel igénybevett halasztásnak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzése. Az 1914:XLIII. tc. 5. §-a szerint „ha a polgári bíróságok