Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

204 19U:XL1IL tc. 1. §. A régi perrendtartás hatálya alatt megindított és az 1912 :L1V. tc. 61. §-a szerint a régi eljárás szabályai szerint folytatott perben a felperesnek azután a bejelentése után, hogy végiratot fog adni, illetéket nem kell leróni. A megtámadott illetéket azért követelik a panaszostól, mert a régi perrendtartás szabályai szerint tovább folytatott rendes perben a végirat bejelentése tárgyában felvett jegyzőkönyv után nem rótt le illetéket. Ezt a kiszabást — közelebbi indokolás nélkül — az Í914:XLIII. tc. 4. §-a alapján a pénzügyigazgatóság fenntartotta. A kiszabás alaptalanságát vitató panaszt a bíróság alaposnak találta A 89. §. szerint a 4. S-ban megszabott illetéket a periratok ívei és a jegyzőkönyvi tárgyalás esetében a jegyzőkönyvek ívei után keli leróni. Ebben az esetben azonban nem a végirat illetéke hiányzik, sem jegyzőkönyvi tárgyalásról nincs szó, — amelynél a végirat adását külön bejelenteni nem is lehet (1881: LIX. tc. 19. §.), hanem arról, hogy a panaszos a nem jegyzőkönyvi tárgy alá< szerint folyi rendes perben a pertárosnak a percsomóban eszközölt ama bejegyzése után, hogy ő végiratot akar adni, jegyzőkönyvi illetéket nem rótt le. Erre az esetre tehát a 89. §-nak idézett rendelkezése nem alkalmazható s így annak alapján az illeték lenn sem tartható. De nem lehetett az illetéket egvéb, és pedig az 1914:XLIII. tc. 5. §. és 1. §. 1. b) pontja alapján sem fenntartani. Az 1868:LIV. tc. 137 §-a értelmében ugyanis a felperes a pertárosnak tartozik bejelenteni, hogy végiratot akar adni. Ezt a bejelentést szóval tartozik megtenni, ami abból tűnik ki, hogy a pertáros azt a percsomóban feljegyezni tartozik. Minthogy pedig az 5. §. csak olyan bejelentésekről rendelkezik, amelyek írásban beadva illetékkötelesek volnának, tehát nyilván csak olyanokra, amelyek írásban is megtehetők: nem lehet alkalmazni olyan bejelentésekre, amelyek sem írásban be nem adhatók, sem szóval való bejelentés esetében jegyzőkönyvbe nem foglalhatók. Ezekből az okokból, s mert ezt a bejelentést a régi illetékszabályok sem tekintették jegyzőkönyveknek, — mint pl. a periratok beadására igénybevett halasztások bejegyzését — ezek után a bejelentések után az új törvény hatálya alatt sem lehet illetéket követelni. (1310. számú elvi jelentőségű határozat. — 1916.) Tanuknak és szakértőknek azok a beadványai, melyekkel a bíróságoknál bejelentik, hogy a kitűzött határnapon megjelenésükben akadályozva vannak, illetékmentesek.