Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

ím.xLiu. tc. í. §. 201 határnap kitűzésére irányuló kérelem esik az ott meghatározott magasabb illeték alá, hanem csak azok, amelyeket a felek a Pp. ott felsorolt szakaszai alapján adnak be. Ezek a szakaszok pedig csakis azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az előző tárgyalás a felek valamelyikének meg nem jelenése miatt nem volt megtartható, vagy pedig ha az eljárást a felek kölcsönös beleegyezéssel szüneteltették. Ezekben az esetekben van ugyanis jogosultsága a per elhúzásának megakadályozása céljából megállapított magasabb illeték követelésének. Ellenben a törvény idézett szakasza sem említi a pernek a bíróság határozata alapján aPp. ^34. §-a szerint való felfüggesztését, ami nem is lehetett a "törvényhozás célja, mivel ezekben az esetekben a per felfüggesztése nem a peres felek akaratától, hanem a bíróság belátásától függ és célja nem a per elhúzása, hanem a felektől nem függő szükségesség. — Az olyan beadvány tehát, amelyben a peres fél bejelenti, hogy az a per, amelynek befejezéséig a bíróság az eljárást felfüggesztette és jogerős befejezést nyert s ennek következtében az eljárás újból való felvételét és új határnap kitűzését kéri, nem az 1914:XLIII. tc. 2. §. 2. pontja alá esik, hanem az 1. §. 1. b) pontja alá. (1292. számú elvi jelentőségű határozat. — 1916.) Ha a tárgyalást amiatt halasztották el, mert az idézést az alperesnek hadbavonulása miatt kézbesíteni nem lehetett, az új tárgyalás kitűzése iránt beadott kérvényre nem az 1914: XLIII. tc. 2., hanem annak 1. §. 1. b) pontjában megszabott illetéket kell leróni. A panaszostól az 1914:XLIII. tc. 2. §. 2. pontja aiapján követelik az illetéket azon a címen, hogy a leletezett beadványban az alperes ismételt idézését kérte. Ezzel szemben a panaszos azt vitatja, hogy ennek a szakasznak itt helye nincsen, mert a tárgyalást nem önként, hanem hivatalból halasztották el azért, mert az alperes hadbavonult. A panaszt a bíróság alaposnak találta. A felterjesztett periratok tanúsága szerint az idézést az alperesnek nem lehetett kézbesíteni, mert hadbavonult. A leletezett beadványban, amelyet a tárgyalásnak az idézés hiánya miatt való elhalasztása után adott be a panaszos, azt kérte, hogy az alperes, ügygondnok útján idéztessék újból, mert üzletét hadbavonulása dacára tovább folytatja, s így az eljárás felfüggesztésének nincs helye. Ezt a beadványt nem lehetett az 1914:XLIII. tc. 2. §. 2. pontja alá tartozónak minősíteni. Az idézett szakasz ugyanis a Pp. megfelelő rendelkezéseinek idézésével közelebbről meghatározza azokat a beadványokat, amelyek az ott megszabott magasabb illeték alá esnek. Ez az eset azonban az ott