Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

ím.xLiii. tc. Í. §. 197 hiányzik tehát a Pp. 189. §. második bekezdésének a kereset kiterjesztéséhez megkövetelt felvétele. (325. számú jogegységi megállapodás. — 1939). A perújítási kereset akkor is csak az 1914:XLIII. tc. 1. §. l.a) pontjában megállapított egyszeres illeték alá esik, ha a perújítási keresetet a fellebbezési bíróságnál kell megindítani. (1775. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) Indokolás az 19U:XLIII. tc. 2. §-ánál Azt, hogy a polgári perrendtartással szabályozott eljárás során beadott irat az érdemleges tárgyalást „előkészítő irat"-e, tisztán a polgári perrendtartás rendelkezései alapján kell megállapítani. Az 1914:XLIII. tc. a Pp. után keletkezett, s ennélfogva azt, hogy valamely irat az 1914:XLIII. tc. 1. §. 1. a) pontjában kifejezetten a polgári perrendtartással szabályozott eljárások szerinti előkészítő irat-e tisztán a Pp. rendelkezései alapján kell elbírálni. A Pp. az előkészítő iratokról főleg a 194—200. §-aiban rendelkezik. Ezeknek a rendelkezéseknek a lényegéből az előkészítő irat fogalmát akként lehet meghatározni, hogy az alatt olyan irat értendő, amelyet az egyik vagy a másik peres fél a tárgyalás előtt a tárgyalás előkészítése céljából az ellenfelével közöl és áz irat első példányát, a közlés megtörténtét igazoló elismeréssel, vagy postai feladóvevénnyel együtt a bírósági irodába szintén a tárgyalás előtt leteszi. (Pp. 200, §.) illetőleg benyújtja. Az ilyen iratokra nézve ugyanis a tárgyalás előkészítésére szolgáló tartalmon kívül, lényeges az is, hogy azt a fél az ellenfelével a tárgyalás előtt közölje, mert előzetes közlés nélkül annak tartalma csak a tárgyaláson való előadás útján juthat az ellenfél tudomására, s így annak előkészítő tartalma dacára, mégsem szolgálhat a tárgyalás előkészítésére, hanem csak a tárgyaláson előadottak megállapítására. Egyéb beadványokat vagy iratokat tehát illeték szempontjából sem lehet az 1914:XLIII. tc. 1. §. 1. a) pontja alá tartozó előkészítő irat fogalma alá vonni, hanem azok az 1914:XL1II. tc.-nek más rendelkezései szerint illefékezendők. A most szóbanlévő esetben a b.-i kir. törvényszék P. 4. 44.625/7—926. sz. alatti tárgyalási jegyzőkönyvéhez csatolt, leletezett irat, — a fentiekre való tekintettel — nem előkészítő irat,